Amíg az utolsó fény el nem távozik

Olvasói vélemények

Tony Gloeggler „Amíg az utolsó fény el nem távozik” című verseskötete a szeretet, az együttérzés és a közösség mély és megindító felfedezése. A verseket megragadónak, nyersnek és érzelmileg átütőnek írják le, és olyan narratív ívet alkotnak, amely feltárja a költő kapcsolatait és tapasztalatait. A gyűjteményt dicsérték mélységéért, kézműves kivitelezéséért és inspiráló képességéért.

⬤ Magával ragadó, regényszerű elbeszélés
⬤ erőteljes érzelmi mélység
⬤ együttérző, a társadalom számára releváns témák
⬤ kiválóan kidolgozott költészet
⬤ felidéző és átélhető tartalom
⬤ összefüggő történetvezetés a gyűjteményben.

Néhány olvasó nehéznek találhatja a versek érzelmi súlyát; a költészet nem biztos, hogy tetszeni fog azoknak, akik a könnyedebb vagy absztraktabb formákat kedvelik.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Until the Last Light Leaves

Könyv tartalma:

A mindennapi nyelv ritmusa által vezérelt és olyan részletekkel teli, amelyeket csak egy életen át kívülálló regisztrál, Gloeggler egy olyan világra világít rá, amelyet általában figyelmen kívül hagynak. A költő mintegy 35 évnyi, fejlődési fogyatékkal élők csoportos otthonában eltöltött munkáját és a volt barátnője autista fiával való kapcsolatát felölelve ez a könyv a címkék alá bújik.

Senki sem különleges vagy kivételes, átkozott vagy szánalomra vágyó. Csak különböző adottságokkal és hiányosságokkal rendelkező egyének, akik megpróbálnak egyik napról a másikra boldogulni, talán egy kis extra segítséggel.

A frusztrációk, a fáradtság, a törődés és a szeretet, a jól megérdemelt méltóság, a néha elhatalmasodó tehetetlenség érzése és a ritka megvilágosodások. A kapcsolatokról, elkötelezettségekről és kötelékekről szól, és arról a felismerésről, hogy jobban hasonlítunk egymásra, mint ahogyan azt valaha is szívesen beismernénk.