Amikor apáink madárként térnek vissza hozzánk

Olvasói vélemények

A könyv egy erőteljes versgyűjtemény, amely a gyász, a szerelem és az élet szépségének témáit járja körül személyes és egyetemes tapasztalatokon keresztül. Az olvasók hatásosnak és felidézőnek találják, és sokan mélyen kötődnek a közvetített érzelmekhez.

A gyűjteményt erőteljesnek, fényesnek és felidézőnek írják le, egyedi versekkel, amelyek még sokáig visszhangoznak az olvasás után is. Hatékonyan ragadja meg a gyász és a szeretet érzéseit, vigaszt és betekintést nyújtva a veszteséggel küzdők számára. Sok recenzens tervezi, hogy mélysége és szépsége miatt újra elolvassa a könyvet.

Néhány olvasó nehéznek találhatja a gyász témáit, vagy nem tud azonosulni a versek személyes jellegével. A recenziókban nem említenek jelentős hátrányokat, de az érzelmi súly nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

When Our Fathers Return to Us as Birds

Könyv tartalma:

Peter Markus két évtizeden és hat könyvön keresztül fikciót alkotott a testvér, a hal és a sár szavak által formált lexikonból. Egy Markus munkásságáról szóló esszéjében Brian Evenson ezt írja: "Ha eddig nem lett volna világos, Markus angol nyelvhasználata egészen egyedülálló. Ehelyett egyfajta rituális beszédről van szó, egy szinte vallásos invokációról, amelyben maguk a szavak az ismétlés révén olyan varázslatot vagy erőt nyernek, amely a gyermekkor egyszerűbb, tompább világát eleveníti fel". Most, debütáló verseskötetében, az Amikor apáink madárként térnek vissza hozzánk, Markus egy új világra hangolja a szemét és a fülét, egy olyan világra, ahol az apa az új testvér, egy olyan világra, ahol az apa lassú haldoklása és végül halála arra készteti Markus-t, a fiút, hogy sétát tegyen a szabadban, hogy "találkozzon az árnyékommal az egyre mélyülő árnyékban".

Ebben a gyűjteményben egy fiú egyszerre gondoskodik az apjáról, egyszerre veszíti el az apját, és egyszerre találja meg halott apját a fák, a víz és az ég között. Vigasztalást talál a madarakban és a folyóban, amely a háza és a szülei háza között folyik, és amely a folyó túloldalán lévő bezárt acélgyárra néz, amelyet éppen lebontanak. A könyvet folyamatosan megszakítja ez a visszatérő mondat, amelyre a fiú minden nap felébred: Apám haldoklik egy házban a folyó túloldalán. A versek ritmikus és visszatérő jellege az olvasót a fiú mellé helyezi, aki a gyász útját járja.

Ezek a versek Jack Gilbert, Linda Gregg, Jim Harrison, Jane Kenyon, Raymond Carver, Theodore Roethke verseivel beszélgetve íródtak - olyan költőkkel, akiknek versei időnként megtanították Márkot beszélni. "Sötét időkben..." - halljuk gyakran mondani - "nincsenek szavak". De az igazság az, hogy mindig vannak szavak. Néha csak a szavainkba kapaszkodhatunk, hogy segítsenek átlátni a sötét erdőn és a zavaros vizeken, olyan időkben, amikor a fül elkezd hallgatni, a szem elkezd látni, és a száj, a test és a szív, kórusban, beszélni kezd. Markus munkásságának rajongói és mindazok, akik haldokló szülőket ápolnak vagy gyászolják elvesztésüket, vigaszt, rokonságot és megbecsülést találnak ebben az őszinte és gyönyörű gyűjteményben.