Értékelés:
Steven Ozment „Amikor az apák uralkodtak” című könyve mélyreható és jól kutatott tanulmányt nyújt az európai reformáció alatti családi életről. Rávilágít a házasság, a szülőség és a családszerkezet fejlődésének dinamikájára, megkérdőjelezve azokat a kortárs nézeteket, amelyek a reformációt elnyomónak állítják be, különösen a nőkkel szemben. Az elsődleges források felhasználásával Ozment amellett érvel, hogy a családi élet ebben az időszakban sokkal szeretetteljesebb és felszabadítóbb volt, mint azt a modern tudomány gyakran sugallja.
Előnyök:⬤ Világos és lebilincselő írás, amely a történelmi kutatást közérthetővé teszi.
⬤ Jól alátámasztott érvelés különféle elsődleges forrásokkal, köztük emlékiratokkal és vallási szövegekkel.
⬤ Friss nézőpontot kínál a reformációról és annak a családi életre gyakorolt hatásáról, szembeszállva a modern tévhitekkel.
⬤ Szeretetteljes és felszabadító képet nyújt a korai protestáns családdinamikáról.
⬤ Kiemelten ajánlott a családtörténet iránt érdeklődőknek.
⬤ Egyes kritikusok úgy érzik, hogy a könyv nem kérdőjelezi meg teljes mértékben a reformáció elnyomó nézeteit, vagy nem utasítja el azokat, ami a szélesebb körű társadalmi következményekkel való foglalkozás mélységének hiányát érzékelteti.
⬤ Bizonyos részek túlságosan tudományos vagy speciális jellegűek lehetnek, ami esetleg elidegenítheti az általános olvasókat.
⬤ Az egyik kritikus középszerűnek minősítette a könyvet, arra utalva, hogy a meglátások nem minden közönség számára találnak visszhangra.
(8 olvasói vélemény alapján)
When Fathers Ruled P
Ez a könyv a reformáció idején, elsősorban Németországban és Svájcban létrejött házasságról és családról szóló eleven tanulmány, amely eloszlatja az apákról mint zsarnokságról és a családokról mint szeretetlenségről általánosan elterjedt elképzelést. Szerették-e egymást a férjek és feleségek a reformáció Európájában? Számított-e az otthon és a családi élet a legtöbb embernek? Steven Ozment ebben a széles körű munkában összegyűjtötte a kortársak válaszait ezekre a kérdésekre. Témája a patriarchális család Németországban és Svájcban, elsősorban a protestánsok körében. De ellentétben a modern tudósokkal Philippe Arics-tól Lawrence Stone-ig, Ozment szimpatikusnak, sőt csodálatra méltónak találja a kora újkori Európa atyáit. Nem voltak uralkodó vagy szeretet nélküli férfiak, és az otthonuk sem a passzív polgárság gyakorlóterepe volt a politikai abszolutizmus korában. A születés előtti gondozástól a sírnál való gyászolásig mélységes szeretetüket fejezték ki feleségeik és gyermekeik iránt. A protestáns otthon nem egy olyan hely volt, ahol a nőket és a gyermekeket a férfi soviniszták megfélemlítették, hanem a reneszánsz antifeminizmus elleni hazai reformmozgalom központja, és a családi élet válságainak megoldására tett kísérlet. Minden nő számára megfelelő házasságot követelve Luther Márton és követői elnyomták a kolostorokat és a kolostorokat, mint a nők szexuális elnyomásának, kulturális nélkülözésének és a férfi klerikális uralmának legfőbb intézményeit. A házasság jelszavává a beleegyezés, a társas együttlét és a kölcsönös tisztelet vált.
És mivel így tettek, a keresztények körében először vált lehetővé a valódi válás és újraházasodás.
Ez a kecses könyv visszaadja a reformáció családjának és a családtörténetnek az emberséget.
