Amikor az emberek majdnem eltűntek: A Toba-vulkán katasztrofális robbanása

Olvasói vélemények

A könyv a Toba vulkán 73 000 évvel ezelőtti katasztrofális kitörését és annak az emberi evolúcióra gyakorolt hatásait tárgyalja, ötvözve a geológiát, az antropológiát és a paleontológiát. Míg sok olvasó lenyűgözőnek és informatívnak találta a könyvet, néhányan úgy érezték, hogy bizonyos területeken nem elég mélyreható, és elkalandozott a témától.

⬤ Magával ragadó és olvasmányos
⬤ számos tudományos témát érint, beleértve a vulkánkitöréseket, az ember eredetét és a genetikát
⬤ jól megírva az általános olvasók számára
⬤ egyedülálló perspektívát kínál az emberiség közeli kihalásáról
⬤ érdekes történelmi kontextust nyújt.

⬤ Néhány fejezet eltér a központi témától
⬤ hiányoznak a Toba-kitörés konkrét hatásainak részletes bemutatásai
⬤ nem minden tudományos állítás van jól alátámasztva vagy forrással alátámasztva
⬤ egyes olvasók kiábrándítónak találták a mélység és a terjedelem tekintetében, míg mások a lényegtelen tartalmat kifogásolták.

(44 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

When Humans Nearly Vanished: The Catastrophic Explosion of the Toba Volcano

Könyv tartalma:

A Toba szupervulkán - a Föld elmúlt 28 millió évének legnagyobb kitörése - robbanásának és a Földre és az emberi evolúcióra gyakorolt maradandó hatásának lenyűgöző, igaz története

Mintegy 73 000 évvel ezelőtt a Toba-hegy hatalmas kupolája, a mai Szumátrán, Indonéziában, dübörögni kezdett. Mély rezgés rázta meg az egész szigetet. A csúcsról gőz- és hamuszivárgás tört elő, majd egy robbanás következett, amely hangosabb volt, mint bármelyik hang, amelyet a Homo sapiens hallott, mióta fajunk a Földön kifejlődött. A Toba szupervulkán kitörése egymillió tonna robbanóanyag energiáját szabadította fel; hétszáz köbkilométernyi magma ömlött ki egy olyan robbanásban, amely negyvenszer nagyobb volt, mint a legnagyobb hidrogénbomba, és több mint ezerszer erősebb, mint az 1883-as Krakatau kitörés. Olyan sok hamu és törmelék került a sztratoszférába, hogy részben elzárta a napsugárzást, és a globális hőmérséklet öt-kilenc fokkal csökkent. Egy teljes évtizedbe telt, mire a Föld visszanyerte a kitörés előtti hőmérsékletet.

A When Humans Nearly Vanished bemutatja azt az ellentmondásos érvelést, hogy a Toba-katasztrófa majdnem kiirtotta az emberi fajt, és világszerte csak körülbelül ezer-tízezer szaporodó emberpár maradt. Az emberi gének ma már a "genetikai szűk keresztmetszet" jeleit mutatják, egy olyan hatás, amely akkor jelentkezik, amikor egy élőlénypopuláció olyan kicsi lesz, hogy genetikai sokféleségük nagymértékben csökken. A túlélők ezen csoportja lehetett az összes ma élő ember őse. Donald R. Prothero feltárja a Toba szűk keresztmetszet elméletét alátámasztó geológiai és biológiai bizonyítékokat; feltárja, hogyan fedezték fel magát a robbanást; és betekintést nyújt abba, hogyan változott meg a világ azután, és mi történhetne, ha ma is bekövetkezne egy ilyen kitörés. Prothero lebilincselő beszámolóját erről a szerencsétlen szupervulkáni robbanásról nem szabad kihagyni.