Amikor az ész szabadságra megy: Filozófusok a politikában

Olvasói vélemények

A könyv a kiemelkedő akadémiai filozófusok politikai nézeteit vizsgálja, megkérdőjelezve, hogy intellektuális teljesítményük ellenére gyakran támogatják a totalitárius rendszereket. Kritizálja a baloldali dominanciát az akadémiai életben, valamint a filozófiai érvelés és a valós politikai realitások közötti vélt szakadékot. Az olvasók szerint az előfeltevés érdekes, de sokan kritizálják a kivitelezést, mivel az ismétlődő és kevéssé mélyreható.

Számos kritika értékeli a könyv érdekes feltevését és világos írói stílusát. Néhány olvasó úgy találta, hogy a könyv jól megalapozott, lebilincselő és elgondolkodtató, és képes megváltoztatni az akadémiai politikai irányultsággal kapcsolatos nézeteket. Néhányan azt is megjegyezték, hogy kiegészíti más, hasonló témájú műveket.

Sok kritikus azt kifogásolta, hogy a könyv ismétlődik, nem elég mélyreható, és nem foglalkozik megfelelően a központi kérdésekkel. Néhányan úgy találták, hogy a szerző érvei elfogultak, túlságosan leegyszerűsítőek vagy tele vannak logikai tévedésekkel. Panaszkodtak az árnyaltság hiányára és arra, hogy a könyv hajlamos összekeverni a független politikai meggyőződéseket a történelmi atrocitásokkal.

(18 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

When Reason Goes on Holiday: Philosophers in Politics

Könyv tartalma:

A filozófusok általában a logika, a világosság és az ész fontosságát hangsúlyozzák. Ezért amikor politikai kérdésekkel foglalkoznak, akkor általában egy adag racionalitást is belevisznek ezekbe a vitákba, nem igaz?

Tévedés. Ez a könyv rengeteg példával mutatja be a politikai irracionalitás váratlan szintjét a vezető kortárs filozófusok körében. A könyv fő része részletesen elemzi számos híres filozófus szélsőségesen baloldali nézeteit, és azt, hogy időnként a totalitárius politika bocsánatkérésébe süllyednek - és időnként még aktívan részt is vesznek benne. Ezen epizódok többsége vagy gyakorlatilag ismeretlen (még a filozófiai közösségen belül is), vagy nagyon kevés figyelmet kapott.

A szerző megpróbálja megmagyarázni, hogyan volt lehetséges, hogy a huszadik századi filozófia oly sok, az észérvekre hivatkozó, szakmai munkájukban szigorúságot és körültekintő gondolkodást tanúsító jeles személyisége az irracionalitásnak engedett, és végül a leggyilkosabb politikai rendszerek és ideológiák némelyikét támogatta. A kortárs filozófiában tapasztalható hatalmas baloldali elfogultság és annak évek óta tartó fennmaradása minden bizonnyal egy tényező, de messze nem ez a teljes történet.

Érdekes módon e filozófusok vitathatatlanul magas intelligenciája valójában nem védte meg őket attól, hogy a politikai őrületbe süllyedjenek. Azt állítják, hogy épp ellenkezőleg, mind zsenialitásuk, mind a szakmájukban élvezett nagy megbecsülés csak még magabiztosabbá és kevésbé óvatossá tette őket, és ezáltal végül vakká tette őket az ész elárulása és az általuk védett ügyek szörnyűsége iránt.