Amikor az ősök sírnak: A lélek gyógyítása a nemzedékek közötti traumából

Olvasói vélemények

A könyv dicséretet és kritikát egyaránt kapott. Sok olvasó nagyra értékeli a generációk közötti trauma mélyreható feltárását, és értékes forrásként tekint rá, különösen a terapeuták számára. Néhány olvasó azonban vitatja a szerző vallási nézőpontját és azt, hogy hogyan értelmezheti a traumát, különösen a keresztény témák használatát kritizálva az indián őslakosok tapasztalataival kapcsolatban.

Alapos információ a generációk közötti traumáról, reményt nyújt a gyógyulásra, elgondolkodtató, értékes a terapeuták és tanácsadók számára, szépen megírt, érzelmileg hatásos, jól kutatott.

Keresztény propagandának érzékelt vallási elemek, az indián őslakosok traumájának sértő kezelése, kognitív disszonancia a kulturális hiedelmekkel kapcsolatban, egyesek túlságosan „woo-woo-nak” vagy nem meggyőzőnek találják az elképzeléseket.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

When Ancestors Weep: Healing the Soul from Intergenerational Trauma

Könyv tartalma:

Mindannyian gyönyörű lelkek vagyunk, Isten képmására teremtve, tele eredendő értékkel, méltósággal és értékkel. Mégis nehezen tudjuk elfogadni ezt az igazságot, mert figyelmünk gyakran elterelődik, hogy kizárólag a külsőségekre és a viselkedésre összpontosítsunk.

Más szóval, mindannyian a lélektudatunk bizonyos fokú tudatlanságában élünk. Lehet, hogy felvillanásokat kapunk róla, de soha nem érjük el a teljes mértékét, mert fizikai, érzelmi és pszichológiai problémák elhomályosítják látásunkat arról, hogy kik is vagyunk valójában. Például a betegségek és a betegségek valóban sújtanak minket a testben.

A fizikai és érzelmi fájdalmat olykor olyan intenzitással érezzük, hogy azt hisszük, ketté fog törni bennünket.

Időnként a tüdőnk nehezen kap levegőt, vagy az éhség és a betegségek miatt a gyomrunk, a beleink, a csontjaink, az izmaink és a vérünk sikoltozik a kíntól. Ezek az élmények megkérdőjelezhetik bennünk, hogy vajon mi vagyunk-e az a lélek, akit Isten teremtett.

Ez az illúzió azonban nem a szenvedésben, fájdalomban és gyötrelemben rejlik, amit megtapasztalunk, hanem abban a felfogásban, hogy semmi más nincs bennünk, mint egy érzelmi, intellektuális és fizikai test. Valóban, a fizikai és érzelmi fájdalom és szenvedés átmenetileg elnyomhatja a lelkünk kiáltását, de a lelkünk soha nem némul el. Sőt, az igazság az, hogy lelkünk legnagyobb ereje abban rejlik, hogy képesek vagyunk átalakulni és túllépni a fizikai, érzelmi és pszichológiai korlátokon.

A legnagyobb hatást nem csak az gyakorolja ránk, hogy kapcsolatba kerülünk saját lelkünk hangjával, hanem az is, hogy meghalljuk azok kiáltásait, akiknek ma nincs hangjuk. A társadalomban mindig is létezett a gyengék és sérültek jogfosztása - azoké az embereké, akiket szerethetetlennek, érinthetetlennek, és ezért elérhetetlennek bélyegeztek. Egyesek számára a jogfosztás betegségük vagy betegségük miatt történt.

Másoknak a szegénységük miatt. Megint másoknak a nemük, fajuk, vallásuk, politikájuk vagy társadalmi osztályuk miatt.

A társadalomban sokan jobban szerették volna, ha az ilyen embereket nem látják, nemhogy hallanának róluk. Azonban ahogyan őseink és az emberiség elleni bűncselekmények áldozatainak kiáltásait sem lehet elhallgattatni, úgy a jogfosztottak kiáltásait sem lehet elhallgattatni a mindennapi élet zajától. Kiáltásaik nemcsak a lélek mélyén hallatszanak, hanem fájdalmuk hangot is kap azokon keresztül, akik beszélnek értük.