Értékelés:
Timothy Beal „When Time is Short” című könyve az emberiség éghajlatváltozás miatti lehetséges kihalásával foglalkozik, és megkérdőjelezi az emberi kivételességbe vetett meggyőződésünket. A könyv a teológiai belátás, a történelmi kontextus és a természettel való teremtményi mivoltunk és kölcsönös függőségünk felismerésére való felhívás keverékét kínálja. Míg egyes olvasók mélyen elgondolkodtatónak és inspirálónak találják a könyvet, addig mások a gyakorlatiasabb megoldások iránti vágyukat fejezik ki.
Előnyök:Az olvasók nagyra értékelik a könyv szuggesztív prózáját, a hit és az ökológia közötti kapcsolat mélységét, valamint a halandóság és a környezeti kérdések kihívást jelentő, mégis reményteli perspektíváit. Sokan különösen hatásosnak találták Beal „palliatív remény” koncepcióját, amely új szemszögből szemléli az éghajlati válságot. A könyv hozzáférhetőségét és a vitacsoportok számára való relevanciáját is pozitívan értékelték.
Hátrányok:Néhány kritikus úgy érezte, hogy a könyvből hiányoznak a gyakorlati cselekvési lépések, és túlságosan a történelmi elemzésre összpontosít, így több útmutatást kívántak a környezeti válságra való reagáláshoz. Néhányan megemlítették, hogy a tudományos hivatkozások és az összetettség túlságosan megterhelő lehet a laikus közönség számára.
(26 olvasói vélemény alapján)
When Time Is Short: Finding Our Way in the Anthropocene
Az elismert vallástudós Timothy Beal hittel, reménnyel és együttérzéssel mutatja meg, hogyan navigáljunk a klímaválság elkerülhetetlensége és az emberiség kihalásának nagyon is valós - és nagyon is közeli - lehetősége között Mi van, ha már túl késő megmenteni magunkat a klímaválságtól? A When Time is Short (Amikor az idő rövid) egy meditáció a végesnek tűnő emberi jövőre, amely felteszi a kérdést, hogyan jutottunk idáig, hogy segítsen elképzelni egy másfajta kapcsolatot a természeti világgal. A modern kapitalizmus, ahogyan kialakult, nagymértékben támaszkodott az emberi kivételességbe és a bolygó feletti uralomba vetett keresztény hitre, és ezek az eszmék még mindig a mai, nagyrészt szekuláris társadalmunk alapját képezik.
Ezek igazolták az őslakos közösségek kifosztását és kiirtását, valamint a Föld erőforrásainak kifosztását a tőke és a földek megszerzése érdekében. De nem ezek az egyedüli modellek állnak rendelkezésünkre - és még csak nem is ezek az egyedüli modellek, amelyek a bibliai hagyományban megtalálhatók. Beal újraolvassa a kulcsfontosságú szövegeket, hogy más létmódokban horgonyozzon le bennünket - az emberről mint földi teremtményről alkotott alázatosabb elképzelésekben, akiket ökológiai kölcsönös függőség köt össze a világgal, és alávetik magukat annak nagyobb valóságának.
Elismerve, hogy minden valódi reménynek először szembe kell néznie az éghajlati válság valóságával, és meg kell gyászolnia azt, Beal teret enged számunkra, hogy új lehetőségeket képzeljünk el, és újra felfedezzük az ősi lehetőségeket. Emlékeztet minket arra, hogy mindig az számít a legtöbbet, ami a legfontosabb, amikor az idő rövidül.
