Amilyen koromban akkor voltam, úgy értettem őket: Új és válogatott versek, 1981-2020

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

As My Age Then Was, So I Understood Them: New and Selected Poems, 1981-2020

Könyv tartalma:

Negyven év munkásságából összeállított, pályát átfogó kötet és egy válogatás új versekből.

Stephen Corey munkássága intelligens, megindító és magával ragadó. Vers versről versre gyönyörű, könnyed és elgondolkodtató. A stílus és a témák sokfélesége, a gondolatok és az érzelmek mélysége, a nyelv eleganciája, rezonanciája és egyszerűsége, a szeretetteljes hang és hangnem - mind-mind együttesen teszik ezt a könyvet igazán fontos és emlékezetes alkotássá.

"Itt van egy élet, és egy élet, és / egy élet" - írja Stephen Corey a nyitó vers útmutatásában, hogy miként találja meg az ember a megfakult levelet - ami szintén az élet végének metaforája -, amit még színesnek kell elképzelnie, miután "elment". A vers a lenyűgözően gazdag és átfogó könyv vége felé visszaköszön a négy lányának címzett versben, amely arról szól, hogy mi minden hiányzott neki élete során. A kettő között egy olyan világgal találkozunk, amelyet ismerni véltünk, de így még nem láttunk: olyan változatos dolgokkal, mint a monarch-pillangók, a telefonok, a kalligráfia és a kenyér, valamint más írók és szövegek, amelyek lencsévé válnak, hogy megmutassák nekünk: "Ahogyan növekszünk, visszacsinálja, ami vagyunk", és meglássuk.

Mint az üvegfúvó művészete az egyik nagy versben: "A lélegzet egy másik világot teremt". És mint az ő Michelangelója egy évszázadokat mesterien átívelő szekvenciában, látjuk, "ahogyan egy szeretett életet irányítani lehet, / túl az irányításunkon, túl rajtunk". És így, ennek a fontos és szükséges könyvnek köszönhetően mi is túl tudunk élni önmagunkon; ez pedig valóban a legnagyobb dicséret minden művészet számára.".

--Richard Jackson, a Broken Horizons és a Where the Wind Comes From szerzője.

"Stephen Corey könyve, Ahogyan az én korom akkor volt, úgy értettem meg őket, néha könyvszerű, a legjobb értelemben, és amellett, hogy a panteonunk számos sztárját köszönti (Shakespeare, O'Keeffe, Keats, Ginsberg, Woolf, és Whitman például), van itt kettős elégiája a költő apjának és Dickinsonnak (az utóbbinak saját baseball-verse is van), Emerson "első maszturbációjának pillanatában", és egy szekvencia, amelyben Li Po és Tu Fu repülőre pattan és körbeutazza Amerikát. Mindez azt jelenti, hogy amikor Corey a "való világba" kalandozik -- kórházi halottas őrséget tart, a testi szerelmet kutatja és magasztalja, vagy gyönyörködik abban, hogy kislánya "Beethovent játszik a mellkasomon" -- a verseket mindkét mestere inspirálja... a "könyvek polcai", amelyek "agyam csontjai".".".

--Albert Goldbarth.

Stephen Corey harminchat évig dolgozott a Georgia Review-nál különböző pozíciókban, köztük tizenhárom évig szerkesztőként, mielőtt 2019-ben nyugdíjba vonult. Első két verseskötete, The Last Magician (Water Mark Press, 1981) és Synchronized Swimming (Swallow's Tale Press, 1984) országos versenyek győztesei voltak. All These Lands You Call One Country (University of Missouri Press, 1992) és There Is No Finished World (White Pine Press, 2003) követte, és féltucatnyi verseskötet váltotta egymást útközben. Első prózai gyűjteménye a Startled at the Big Sound: Essays Personal, Literary, and Cultural (Mercer University Press, 2017), a második pedig folyamatban van.