Értékelés:
Rachel Louise Snyder „What We Have Lost is Nothing” című könyve lenyűgöző elbeszélés egy sokszínű környékről, amely egy betörés utóhatásaival foglalkozik, és olyan összetett kérdéseket boncolgat, mint a faji kapcsolatok és a társadalmi dinamika. Vegyes kritikákat kapott, sokan dicsérik a karakterek mélységét és a történetmesélést, míg mások a tempót és a karakterfejlődést kritizálják.
Előnyök:⬤ Provokatív és magával ragadó történet, amelyet nehéz letenni.
⬤ Gazdagon kidolgozott, sokszínű háttérrel rendelkező karakterek.
⬤ Éleslátó kommentár olyan kortárs társadalmi kérdésekről, mint a faji és szexuális erőszak.
⬤ Jó tempójú elbeszélés, amely hatékonyan építi fel a feszültséget.
⬤ A személyes és közösségi válságok lebilincselő feltárása.
⬤ Néhány karaktert kevéssé fejlesztenek ki, és nem kapnak elég figyelmet.
⬤ Az elbeszélés szerkezeti problémái csökkenthetik az általános hatást.
⬤ A tempó változó; néhány olvasó úgy érezte, hogy lehetett volna hosszabb vagy mélyebb.
⬤ Néhány kritikus szerint az írásmódból hiányzik az érettség és a világosság.
⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy nehezen tudott bekapcsolódni a cselekménybe, vagy úgy érezte, hogy néha túlságosan erkölcsi vagy történelmi fejtegetésekbe hajlik.
(43 olvasói vélemény alapján)
What We've Lost Is Nothing
Rachel Louise Snyder, a díjnyertes No Visible Bruises című könyv szerzője "élesen megfigyelt" ( Star Tribune, Minneapolis) debütáló regényében a Chicago külvárosában történt tömeges betörést követő huszonnégy órát és a nyomában felszínre kerülő gyanúkat, titkokat és előítéleteket mutatja be.
A Chicago nyugati oldalának szélén fekvő Oak Park egy átalakulóban lévő külváros. Nyugatra színházak és üzletek keretezik a Frank Lloyd Wright által tervezett előkelő házakat. Keleten egy olyan környék fekszik, amely még mindig a városi hanyatlásból lábadozik. A közösség közepén található az Ilios Lane, egy érintetlen zsákutca, amely csendes házakkal tarkított, és amely áthidalja a gazdagság és a szegénység szélsőséges határait.
Az első meleg áprilisi napon Mary Elizabeth McPherson, az Ilios Lane egyik életre szóló lakója, barátnőjével, Sofiával lóg az iskolából. Miközben ők ketten Mary Elizabeth ebédlőjében nagy adag ecstasyval kísérleteznek, egy sorozatos betöréssorozat rázza meg a környéküket. A közösség eleinte elszántan összefog, de a növekvő gyanú hamarosan azzal fenyeget, hogy tönkreteszi a világot, amelyet megpróbáltak megteremteni. Snyder erőpróbája a karakterek vibráló csizmáján keresztül szűrve felidézi egy közösség felfokozott feszültségét, miközben a robbanásszerű végkifejlet felé halad.
A metsző és panorámaszerű What We've Lost Is Nothing rávilágít az amerikai városok és külvárosaik közötti változó kapcsolatra, a rejtett előítéletekre, amelyek veszélyeztethetnek egy életformát, és a tolerancia megváltó erejére egy szétszakított közösségben. "Az ötletek bővelkednek ebben az átgondolt történetben, amely a szerző többéves közösségszervezői tapasztalatának bizonyítéka. A What We've Lost Is Nothing a hitelesség bélyegét viseli" ( The Washington Post ).
