Amit mondok: Fekete írók innovatív költészete Amerikában

Olvasói vélemények

A kritikák a könyvet fantasztikus és tartalmas versgyűjteményként emelik ki, különösen kiemelve jelentőségét, mint fekete írók antológiája. A Kindle-kiadással kapcsolatban azonban problémák merülnek fel, különösen a rossz formázás és olvashatóság tekintetében.

A költészetet fantasztikusnak és kötelező olvasmánynak dicsérik, különösen a modern költészet rajongói számára. Az antológiát azért értékelik, mert a fekete írókra összpontosít, ami egyedivé és különlegessé teszi. Az egyik kritikus megjegyzi, hogy az e-könyv változat világos és könnyen olvasható, és kifejezi a nyomtatott példány iránti vágyát.

A Kindle-verzióban jelentős formázási problémák vannak, sok verset alacsony felbontású, nehezen olvasható képként jelenít meg. A „továbbfejlesztett szedés” téves megjelenítése hozzájárul a frusztrációhoz, mivel a recenzens úgy érzi, hogy a kiadó nem formázta megfelelően a könyvet e-olvasóhoz, ami rossz olvasási élményhez vezet.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

What I Say: Innovative Poetry by Black Writers in America

Könyv tartalma:

A What I Say: Innovative Poetry by Black Writers in America (Amit mondok: Fekete írók innovatív költészete Amerikában) egy mérföldkőnek számító kétkötetes antológia második kötete, amely az afroamerikai költészet szűk definícióit boncolgatja a korábbi kutatásokból gyakran kizárt kísérleti versek vizsgálatával. Az első kötet, az Every Goodbye Ain't Gone a második világháború végétől az 1970-es évek közepéig tartó időszakot öleli fel. A What I Say című kötetben Aldon Lynn Nielsen és Lauri Ramey szerkesztők átfogó és dinamikus gyűjteményt állítottak össze, amely ezt a kulcsfontosságú művet napjainkig eleveníti fel.

A gyűjteményben szereplő idősebb költők, mint Nathaniel Mackey, C. S. Giscombe, Will Alexander és Ron Allen a Black Arts Movement idején nőttek fel, és a Black Arts Movement erőteljes hatást gyakorolt rájuk, és a What I Say a gyűjteményt a fekete modernista gyökerekhez köti. Azáltal azonban, hogy nyomon követi a kísérletezés lenyűgöző és váratlan útjait, amelyeket ezek a költők felfedeztek, Nielsen és Ramey feltárja az afroamerikai költészet szűk határait, amelyek kihagyták a nem kanonikus formákat. Ez az élénkítő pánpólus helyreállítva a kortárs fekete költészet kreatívan rugalmas határait és sokrétű kifejezésmódjait helyezi a középpontba.

A What I Say-ban tárgyalt költők közül többen is kapcsolatot alakítottak ki az L=A=N=G=U=A=A=G=E költészeti mozgalom tagjaival, és részt vettek az innovatív költészet szélesebb közösségében, amely az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején alakult ki, és ma is nagy hatást gyakorol.

Mindegyik kötet önmagában is megállja a helyét, és együttes olvasásuk világos képet ad arról, hogyan fejlődött az innovatív afroamerikai költészet a huszadik század folyamán és a huszonegyedik században. A What I Say végtelenül tanulságos, lenyűgöző és kifizetődő. A kötet a költők, a poétikatanárok, a poétikatudósok, a nem elbeszélő formákban megjelenő afroamerikai irodalom, az afrofuturizmus, valamint a modern és a kortárs között a globális és lokalizált írói gyakorlatokban rejlő lehetőségek széles olvasóközönségét fogja megszólítani.