Amitab Ghosh poétikája és politikája a történeti elbeszélésekben

Eredeti címe:

The Poetics and Politics of Amitab Ghosh in Histographical Narratives

Könyv tartalma:

A kortárs regény egyik feltűnő jellemzője, hogy egyre inkább átitatódik a történelemmel, és különösen a posztkoloniális világ írói még mélyebb történelmi tudatosságot mutatnak. A történelmi eseményeket reprezentáló irodalom és az irodalmi diskurzus elemeit felhasználó történetírás hozzájárult ahhoz, hogy a két tudományág közötti különbségek elmosódjanak, és Ghosh munkássága az "irodalom mint történetírás" perspektívájából szemlélhető. Amitav Ghosh igen ügyesen lépked a fikció historizáló és a történelem fikcionalizálása közötti finom határvonalon. Ebben a dolgozatban Amitav Ghosh regényeit a történetírás felől közelítettem meg.

Négy történelmi regényt választottam ki tanulmányomhoz. A regények a következők: Az üvegpalota, valamint az Ibis-trilógia néven megjelent három regény, nevezetesen a Mákos tenger, a Füst folyója és a Tűz áradása.

A bevezetés kitér a történelmi regények jelentőségére, Ghosh életére és műveire, valamint Ghosh indiai és külföldi fogadtatására. A módszertani paraméterek közül elsősorban az újhistorizáló módszerhez ragaszkodtam, mivel ez a posztkoloniális diskurzusok fejlődéséhez, valamint a történelem és az irodalom tanulmányozásához is hasznosan járult hozzá. Megközelítésem azonban széles értelemben eklektikus. Olyan teoretikusok elméleti megfogalmazásait alkalmaztam, akik nem tartoznak szigorúan a New Historicist irányzathoz.

Ghosh regényeit tematikus szempontból tárgyalom. A második, harmadik és negyedik fejezet valamivel inkább az elmélet felé hajlik, míg az ötödik és hatodik fejezetet a regények szövegelemzésének szentelem.

A második fejezetben, "Egy irodalomtörténetírás felé: History, Fiction, Narrative and Genre" című fejezetben érvelek amellett, hogy Ghosh történelmi regényei az "irodalmi történetírás" egy formájaként értelmezhetők. Célul tűztem ki a történelem és az irodalom kapcsolatának feltárását, majd ezeket a narrativitás kérdéséhez kapcsolom.

A harmadik fejezet a Történelem mint történetvilág. Ghosh legjellegzetesebb tulajdonsága a történetmesélő képessége. A regény világának megteremtésével az író belép a történet terébe. Hogyan?

Mesevilágát felépíti, és e folyamat elméleti alapjait vizsgálja ez a fejezet.

A Történelem mint ellenállásban az ellenállás mint stratégia az alárendeltek szemszögéből vizsgálódik. Ghosh törekvése az alárendeltek visszaszerzésére és az alárendeltek tudatának feltárására alkotja e fejezet fő részét.