Amivé válsz a repülésben: A Memoir

Olvasói vélemények

Ellen O'Connell Whittet „What You Become in Flight” című memoárja a női tapasztalatok lenyűgöző feltárása, különösen a balett és a személyes küzdelem szemüvegén keresztül. Olyan jelentős témákat dolgoz fel, mint az önelfogadás, a testkép-problémák, a női szerepvállalás, valamint a gyógyulás és az önmegismerés útja. Whittet lírai írói stílusa életre kelti történetét, és a táncos háttértől függetlenül az olvasókkal is rezonál.

A könyvet dicsérik gyönyörű, lírai írása és a nők életébe és küzdelmeibe való mély betekintése miatt. Az olvasók magával ragadónak és átélhetőnek találják Whittet elbeszélését, és sokan kiemelik a története által közvetített érzelmi mélységet és sebezhetőséget. A könyvet egyszerre tekintik erőteljes feminista memoárnak és olyan olvasmánynak, amely az elejétől a végéig leköti az olvasókat. A szerző olyan összetett témák feltárása, mint a testkép és a személyes fejlődés, széles körben visszhangra talál, így a könyv széles közönség számára vonzó.

Néhány olvasó mélyebb feltárásra vágyott bizonyos részeknél, különösen a szerző képzettségével és más témákkal kapcsolatban, amelyeket a balett-anekdotákhoz képest kevésbé érzett kidolgozottnak. Néhányan úgy érezték, hogy a memoár táncra való összpontosítása nem feltétlenül vonzó azoknak, akik egyáltalán nem ismerik a balettet, annak ellenére, hogy a témák univerzálisak.

(20 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

What You Become in Flight: A Memoir

Könyv tartalma:

„Megható és gyönyörű”-- The Los Angeles Review of Books

„Inspiráló és erőteljes könyv"-- Booklist

„Egy igazán magával ragadó olvasmány"-- Kirkus

„Leleplező, őszinte és csodálatos.” --Chanel Miller, a Know My Name szerzője

Egy lírai és meditatív memoár a tökéletességre való törekvésünk által okozott károkról, az álmaink elvesztésének fájdalmáról, és az elengedés erejéről.

Ellen O'Connell Whittet ígéretes klasszikus balettkarrier előtt állt, ám amikor egy próbán elkövetett hiba miatt karrierjének véget vetett egy sérülés, teljesen összetört. A balett volt élete szerelme. A színpadi reflektorok fénye alatti pillanatoknak élt - a levegőben siklott, úgy tett, mintha könnyedén dacolna a gravitációval.

Ám egy legyengítő sérülés arra kényszerítette, hogy átgondolja a jövőjét, és elkezdte átgondolni azt is, amit a múltban természetesnek vett. Minden tökéletes arabeszk alatt ott volt egy lábfej, amelyet eltorzítottak a pöttyös cipők, és betömtek - lekötötték és vérzett - egy rózsaszín selyemcipőbe. A balerina teste mögött egy fiatal lány éhezett, aki törékeny végtagok gyűjteményévé éheztette magát. A balett iránti szeretetében ott volt a gyűlölet saját maga iránt, amiért küzdött azért, hogy elérje a tökéletességet, amit a balett megkövetelt tőle.

Ellen O'Connell Whittet ebben a nyers és megváltást hozó első memoárjában a balerina csendes szenvedését tárja fel - és úgy találja, hogy az jelképezi azt az erőszakot, amelyet a nők nap mint nap csendben elszenvednek. O'Connell Whittet számára az egyik elengedése azt jelentette, hogy szembe kellett néznie a másikkal - csak így volt lehetséges igazán szárnyalni.