An Ordinary Age: Az útkeresés egy olyan világban, amely elvárja a rendkívülieket

Olvasói vélemények

A könyv a fiatal felnőttkor nagy visszhangot kiváltó feltárása, amely a 20-as éveikben járó egyénekre nehezedő nyomással és valósággal foglalkozik. Sok olvasó találta átélhetőnek és értékesnek, és értékelte az átgondolt beszámolót és a nehéz témák feldolgozását. Néhány kritika azonban kiemelte, hogy a könyv leegyszerűsíti az összetett kérdéseket, és egyesek szerint túlságosan negatív hangvételű.

⬤ Jól megírt és átélhető
⬤ a fiatal felnőttek körében is jól hangzik
⬤ összetett témákat dolgoz fel közérthető módon
⬤ a társadalmi nyomáson való elgondolkodásra ösztönöz
⬤ értékes meglátásokat és tapasztalatokat kínál
⬤ sokak számára kötelező olvasmány.

⬤ Egyesek szerint túlságosan leegyszerűsített, kevés mélységgel
⬤ negatív hangvétel
⬤ az a vád, hogy túlságosan kritikus, anélkül, hogy megoldásokat kínálna
⬤ a marginalizált hangok képviseletének vélt hiánya
⬤ a szerző kiváltságos hátterével és írói stílusával kapcsolatos kritikák.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

An Ordinary Age: Finding Your Way in a World That Expects Exceptional

Könyv tartalma:

2021 legjobb könyve -- Esquire?

Good Morning America

"Aprólékos kartográfia arról, hogy a külső erők hogyan alakítják a fiatalok belső életét." -- Esquire, 2021 legjobb könyvei

Rainesford Stauffer újságíró fiatal felnőttekkel és szakértőkkel egyaránt beszélgetve feltárja, hogy a "legjobb élet" szüntelen hajszolása milyen rendkívüli nyomást gyakorol a mai fiatal felnőttekre, mind a személyes, mind a szakmai életünkben -- és hogyan lehetnek ehelyett a hétköznapi, tartalmas élmények a teljes és elégedett élet alapja.

Fiatal felnőttkor: életünknek az az időszaka, amikor elméletileg bármi megtörténhet, és nagy a nyomás, hogy minden megtörténjen. A közösségi média régóta a boldogtalan fiatalok generációjának bűnbakja, de talán az alattunk munkálkodó erők - a bérstagnálás, a diákadósság, a perfekcionizmus és a megélhetési költségek felduzzadása - nagyobb, károsabb hatással vannak arra a világra, amit a feedjeinkre posztolunk.

Egy átlagos kor a fiatal felnőtteket állítja a középpontba, amikor Rainesford Stauffer megvizsgálja a megszállott igényünket, hogy éljük és posztoljuk a #bestlife-ot, és a kultúrát, amely ezt az életet szűk és gyakran elérhetetlen feltételekkel határozza meg. A ma már kötelezően előírt (gyakran fizetetlen) gyakornoki helyek sorától kezdve a magányjárványon át az iskolában, a munkában és a hobbikban való "önmagunk megtalálásának" stresszéig - a világ manapság többet követel a fiataloktól, mint valaha. És ami még rosszabb, ez kevés teret hagy a mi generációnknak arra, hogy feltegye a nagy kérdéseket arról, hogy kik akarnak lenni, és mitől lesz értelmes az életük.

Talán szem elől tévesztjük azokat a dolgokat, amelyek kiteljesítenek minket: erős kapcsolatok, valódi gyökerek egy közösségben, és a képesség, hogy megkérdőjelezzük, hogyan szeretnénk, hogy az életünk hogyan nézzen ki és hogyan érezzük magunkat, még akkor is, ha ez eltér attól, amit a "Gram"-on látunk. Stauffer azt állítja, hogy a legmeghatározóbb fiatal felnőttkori pillanatok közül sokan a hétköznapiak: megtaláljuk az embereket, és kitartunk mellettük, megtanuljuk, hogyan gondoskodjunk magunkról a saját feltételeink szerint, és rájövünk, hogy kik vagyunk, amikor a többi dolog - az átlageredmények, a munkahelyi címek, a szűrők - leesik.