Analog Photography: A Beginner's Guide
Az analóg filmre történő fényképezés egyszerűen fogalmazva a közelmúltban reneszánszát élte. Digitális korunkban, azt hiszem, egy romantikus fátyol veszi körül a fotózás analóg megközelítését.
Még digitális fényképezőgépekkel történő fotózáskor is utófeldolgozást végzünk, hogy szimuláljuk az analóg film kinézetét. Beszélünk bizonyos filmek sajátos és kedvelt megjelenéséről, és arról, hogy érzékenységük és szemcsézettségük milyen varázst kölcsönöz a képnek. Ha mélyebbre ásunk, az analóg reneszánsz egyik oka az lehet, hogy egyre inkább vágyunk arra, hogy lelassítsunk, hogy elmerüljünk és kiélezzük kreatív érzékeinket azáltal, hogy visszafogjuk azokat az eszközöket, amelyekkel fényképezünk.
Míg a digitális fényképezőgép hamarosan olyan tökéletes lesz, hogy mi, fotósok néha feleslegesnek érezhetjük magunkat, az analóg fényképezőgép megköveteli osztatlan jelenlétünket. Ezek a fényképezőgépek ugyanazoknak a korlátoknak vannak kitéve, mint a fotózás hajnalán.
Előzetesen vizualizálnunk kell, hogy mit akarunk létrehozni, és nem hagyatkozhatunk arra, hogy egy LCD-képernyő megadja az eredményt. Így az analóg fotózás során kénytelenek vagyunk lassítani, tervezni, megteremteni a megfelelő körülményeket, és a döntő pillanatban megörökíteni a kívánt képet.
