Anamnesis
O'Hagan második verseskötetének (Anamnézis) versei címéhez hűen egy olyan világra utalnak, amely az elménk peremén lebeg, amely érzékelhető, és mégis, incselkedve, a tudatos elérésen túl van.
A versek íve az időn és a távolságon keresztül olyan apró pillanatok megidézését és az azokban való elmerülést jelenti, amelyekről kiderül, hogy csendesen jelentősek; a személyes tapasztalatok desztillációja, amelyekből úgy érezzük, hogy van valami, amit közösen is ki lehet meríteni. Az emlékezet visszanyerése a maga különböző aspektusaiban kerül feltárásra, és az így létrejövő költészet egyszerre megrendítő és lírai.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)