Anandmath - (आनन्दमठ)

Olvasói vélemények

A könyv mély történelmi kontextust nyújt a 18. század végi Bengálról, különös tekintettel a hindu felemelkedésre a muszlim hanyatlás és a brit uralom hatása közepette. Az olvasók nagyra értékelik a hazafias témákat, a jellemfejlődést és az eleven történetmesélést. A különböző verziókban azonban nyomdai hibák, helyesírási hibák és néhány formázási probléma is előfordul.

⬤ Mély történelmi kontextus és lebilincselő elbeszélés Bengália történelméről.
⬤ A hazafias témák jól rezonálnak az olvasókra.
⬤ A jellemfejlődés, különösen a női főszereplőé, dicséretes.
⬤ Könnyed nyelvezet a legtöbb olvasó számára, néhány nehéz rész ellenére.
⬤ A könyv betekintést nyújt kevésbé ismert történelmi eseményekbe, és gazdagítja az olvasó ismereteit India szabadságharcáról.

⬤ Nyomdai hibák, például az oldalak sorrendjének megváltoztatása és ténybeli pontatlanságok.
⬤ Sok helyesírási hiba a szövegben.
⬤ Egyes kiadások rövidítettek vagy nem teljesek, ami csalódást okoz.
⬤ A nyelvezet időnként nehézkes lehet a kora miatt.
⬤ Az olvasók zavart észleltek a szereplők nevei között.

(97 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Minden idők egyik legnépszerűbb indiai regényét, az "Ananda Math"-t számtalanszor lefordították indiai és angol nyelvre. A szerző életében öt kiadást jelentetett meg bengáli és hindi nyelven, az elsőt 1882-ben.

A regény hátterében a 18. századi bengáli éhínség áll, a "Chhiyattorer Manvantar" (a 76. bengáli év éhínsége, 1276) néven elhíresült, hogy elmesélje az aszkéták és tanítványaik fegyveres felkelésének sagait a fosztogató Kelet-indiai Társaság uralkodói ellen.

A felkelés történelmileg "Santan Vidroha" néven ismert, mivel az aszkéták Jagadambe istennő gyermekei voltak. Az "Ananda Math" története izgalmas, és a legjobban a "Bande Mataram" ("Üdvözlégy, ó, hazám") című hazafias tömegdalban jelenik meg.

A dal máig mantraként mozgatja meg hinduk millióinak képzeletét. Az aszkéták kirabolták az emberek kínzóit - a brit uralkodókat és a kapzsi dzsamindárokat -, a kifosztott vagyont szétosztották a szegénységben élő embereknek, de semmit sem tartottak meg maguknak. Célpontjaik többnyire a Társaság fegyverraktára és ellátmánya volt.

Rendkívül jól szervezett szervezettséggel rendelkeztek, amely egész Bengálban elterjedt. Ez volt India első szabadságharca is, és nem az 1857-es Sipahi Vidroha.