Anarchist Developments in Cultural Studies: 2013.1: Blasting the Canon
Mit lehet még mondani az anarchista kánonról? Az egyik válasz az lehet, hogy a kánon felépítésén való elmélkedés segíthet felfedni valamit arról, hogy az anarchizmust milyen módon értették félre. Egy másik lehetőség, hogy az anarchizmust - annak minden sokszínűségében és összetettségében - meghatározott földrajzi és történelmi helyszíneken helyezi el.
A kánon nem csupán az anarchista elmélet paramétereit határozza meg, hanem azokat egy adott (európai) kontextusba helyezi, és ugródeszkaként szolgál a későbbi felülvizsgálatok, fejlesztések és kritikák számára. A kánon egy klasszikus formát ír le, George Woodcock kifejezésével élve - az anarchizmus mércéje.
Ki alkotta meg, honnan származik - milyen következményekkel jár a kánon újraalkotása a kortárs anarchista tanulmányokban? Mennyire voltak sikeresek a közelmúlt kritikái a kánoni tanulmányok által ösztönzött korlátok leküzdésében? Milyen kockázatokat rejt magában a kánon érintetlenül hagyása, még ha a kritika célpontjaként is? Kell-e az anarchistáknak aggódniuk a kánon felrobbanása miatt, ha ennek eredményeként "anarchista" filozófusok vagy mozgalmak is "anarchista" filozófusokként szerepelnek, akik valóban azonosulnak az anarchista hagyományokkal? Mit jelent az önazonosítás kánon hiányában? A kánon elutasítása az anarchista eszmetörténet elutasítását is jelenti, és ha egy ilyen történelem továbbra is fontos marad az anarchizmusban, hogyan kell megközelíteni és értelmezni? A Ruth Kinna és Sureyyya Evren által szerkesztett Anarchist Developments in Cultural Studies különszámban neves anarchista tudósok vizsgálják ezeket a kérdéseket.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)