Értékelés:
A könyv elsöprően pozitív kritikákat kapott, kiemelve gyönyörű prózáját, érzelmi mélységét és a tengeri élet erős ábrázolását. Az olvasók dicsérték a szerzőt a történetmesélő képességéért és érzelmi elkötelezettségéért, és gyakran megjegyezték, hogy személyes kapcsolatuk van az elbeszéléssel.
Előnyök:⬤ Gyönyörű próza
⬤ érzelmileg magával ragadó
⬤ a tengeri élet jól megfogalmazott ábrázolása
⬤ a tengerészek számára is átélhető
⬤ magával ragadó történet, amely jól áramlik
⬤ a barátság, a szerelem és a veszteség erős témái
⬤ ajánlott mind a szépirodalom olvasóinak, mind a tengeri élmények iránt érdeklődőknek.
Néhány olvasónak jellemzően nem tetszenek a szerelmi történetek, ami korlátozhatja a közönséget; konkrét kritikát nem említettek, ami azt jelzi, hogy nincsenek említésre méltó ellenérvek.
(14 olvasói vélemény alapján)
Az MV Orchid fedélzetén negyedik mérnökként Lehar Saxenának nincs ideje arra, hogy a tükör előtt csinoskodjon vagy a fiúkkal flörtöljön.
A főmérnöke gyűlöli őt, és akárcsak az MV Orchidnak, amelyet segít a víz felett tartani az erőszakos és kalózoktól hemzsegő nyílt tengeren, neki is megvan a maga csomagja: tele van szorongással, stresszel és szerelmi bánattal. Az őt körülvevő gépek, izzadság és tesztoszteron között felsejlenek a Sameerrel való kapcsolatára vonatkozó gondolatok, aki mindig túl elfoglalt az OPD-nél ahhoz, hogy FaceTime-ozzon vagy akár SMS-t írjon, mint korábban.
Mivel a távkapcsolat gyorsan közeledik a végzetesen eleve elrendelt örvényhez, Leharnak a munkájára kell koncentrálnia - még akkor is, ha Veer, a jóképű másodtiszt, aki nemrég csatlakozott a legénységhez, kellemes figyelemelterelésnek bizonyul. Lehet, hogy éppen rá van szüksége, amikor az utazás még hosszabbá és sokkal veszélyesebbé válik.