And Every Morning the Way Home Gets Longer and Longer - A New York Times bestsellerszerzőjétől, a Anxious People (Szorongó emberek) szerzőjétől

Olvasói vélemények

Fredrik Backman „És minden reggel egyre hosszabb lesz az út hazafelé” című novellája az emlékezés, a szerelem és a nagyapa és unokája közötti keserédes kapcsolat témáit járja körül, miközben a nagyapa a demenciával küzd. Az elbeszélés megrendítő és erős érzelmeket kelt, az emlékezetvesztés küzdelmeit mutatja be, miközben rávilágít a szeretet és a család tartós kötelékeire.

⬤ Mélyen érzelmes és megható történet, amely visszhangra talál az olvasók körében.
⬤ Mesteri írói stílus, amely megragadja az emberi érzelmek összetettségét.
⬤ Erős jellemfejlődés, különösen a nagyapa és az unoka kapcsolatának ábrázolásában.
⬤ A rövid terjedelem gyors, mégis hatásos olvasmánnyá teszi a könyvet.
⬤ Tartalmas elmélkedés az emlékekről és a búcsúzás folyamatáról.
⬤ Sok olvasó kifejezi, hogy újra el szeretné olvasni és elajándékozni a könyvet, ami jelzi a könyv maradandó hatását.

⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy a történet nem olyan gördülékeny, mint Backman más művei.
⬤ Szívszorító és fájdalmas olvasmány lehet azok számára, akiknek személyes tapasztalataik vannak a demenciával kapcsolatban.
⬤ Mivel a történet rövid, egyes olvasók több mélységet vagy bizonyos témák feltárását kívánják.

(835 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

And Every Morning the Way Home Gets Longer and Longer - From the New York Times bestselling author of Anxious People

Könyv tartalma:

Az Egy férfi, akit Ove-nak hívnak és a Szorongó emberek szerzőjének gyengéd és megható novellája „Egy ülésben olvastam el ezt a gyönyörűen elképzelt és megható novellát, teljesen lenyűgözött, és meg akartam osztani minden ismerősömmel” Lisa Genova, a New York Times bestseller szerzője, a Still Alice _________ Nagyapa és Noah egy padon ülnek egy téren, amely napról napra kisebb lesz. Miközben együtt várakoznak a padon, vicceket mesélnek, és megbeszélik a matematika iránti közös szeretetüket.

Nagyapa felidézi, milyen volt beleszeretni a feleségébe, milyen volt elveszíteni őt. Most is ugyanolyan valóságos számára, mint az első napon, amikor megismerte, de retteg attól a naptól, amikor már nem fog emlékezni rá. Néha nagyapa ül a padon Ted, Noah apja mellett - Ted, aki sosem szerette a matekot, inkább írni és gitározni szeret, és egész életében arra várt, hogy apjának legyen rá ideje, hogy elfogadja őt.

De Noah iránti szeretetükben megtalálták a közös köteléket. Nagyapa, Ted és Noah itt találkoznak, ebben a különös térben, amely egyre halványabb és zavarosabb lesz.

És itt tanulnak meg búcsúzni, a jácintok illata a levegőben, nincs mitől félniük. _________'Szép, keserédes...

Bölcs és szívszorító, Backman karcsú novellája az elengedés közepette is a kapcsolat örömét ünnepli' People Magazine.