Angol nevelőnő a sziámi udvarban: Hat év visszaemlékezései a bangkoki királyi palotában töltött hat évről

Olvasói vélemények

A könyv Anna Leonowens 19. századi sziámi tapasztalatait mutatja be, részletesen ismertetve a kultúrára, a társadalomra és a monarchiára vonatkozó megfigyeléseit. Bár a könyv izgalmas történelmi beszámolót nyújt, az olvasók számára kihívást jelent az archaikus nyelvezet és a viktoriánus stílus miatt. Az elbeszélés fikciós elemeket tartalmaz, és a thai történészek gyakran kritizálják a monarchia ábrázolása miatt. Összességében értékes betekintést nyújt egy másik korszakba, de néhány olvasó számára nehéz lehet teljes mértékben elkötelezni magát.

⬤ Érdekes és informatív beszámoló a 19. századi Sziámról.
⬤ Egyedülálló kulturális és történelmi betekintést nyújt.
⬤ Jól megírt, leíró viktoriánus stílusban.
⬤ Magával ragadó személyes történetek és élmények.
⬤ Értékes azok számára, akik kíváncsiak a király és én történelmi összefüggéseire.

⬤ Nehezen olvasható az archaikus nyelvezet és a hosszú leírások miatt.
⬤ Jelentős mennyiségű fiktív tartalmat tartalmaz.
⬤ Egyes olvasók szerint túl sok részletet tartalmaz.
⬤ Kritizálják a gyarmati gondolkodásmód és az öntudatlan bigottság bemutatása miatt.
⬤ Egyes kiadásokban a rossz nyomdai minőség befolyásolja az olvashatóságot.

(40 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

English Governess at the Siamese Court: Being Recollections of Six Years in the Royal Palace at Bangkok

Könyv tartalma:

1862 Anna Leonowens elfogadta a szingapúri sziámi konzul, Tan Kim Ching ajánlatát, hogy tanítsa Mongkut sziámi király feleségeit és gyermekeit. A király 39 feleségének és ágyasának, valamint 82 gyermekének szeretett volna modern, tudományos világi alapokon nyugati oktatást nyújtani, amit a korábbi misszionáriusok feleségei nem biztosítottak.

Leonowens a lányát, Avis-t Angliába küldte iskolába, fiát, Louis-t pedig magával vitte Bangkokba. Dan Beach Bradley amerikai misszionáriust követte a sziámi udvar tanítójaként. Leonowens 1867-ig, azaz közel hat évig szolgált az udvarban, először tanárként, majd a király nyelvi titkáraként.

Bár pozíciója nagy megbecsüléssel, sőt bizonyos fokú politikai befolyással járt, az alkalmazási feltételeket nem találta kielégítőnek, és maga a király is meglehetősen nehéz természetű nőnek tekintette. 1868-ban Leonowens egészségügyi szabadságon volt Angliában, és éppen arról tárgyalt, hogy jobb feltételekkel térhessen vissza az udvarba, amikor Mongkut megbetegedett és meghalt.

A király végrendeletében említést tett Leonowensről és fiáról, bár a hagyatékot nem ők kapták meg. Az új uralkodó, a tizenöt éves Chulalongkorn, aki apját követte, meleg hangú köszönőlevelet írt Leonowensnek a szolgálataiért. 1869-ben Leonowens már New Yorkban élt, és utazási cikkeket írt az Atlantic Monthly című bostoni folyóiratnak, köztük a The Favorite of the Harem címűt, amelyet a New York Times úgy értékelt, mint "egy keleti szerelmi történetet, amelynek nyilvánvalóan erős igazságalapja van".

Cikkeiből két kötetnyi emlékiratot írt, kezdve a The English Governess at the Siamese Court (1870) című könyvvel, amely azonnal hírnevet szerzett neki, de a szenzációhajhászás vádját is felhozta. Írásában kritikus szemmel szemléli az udvari életet; a beszámoló nem mindig hízelgő, és Thaiföldön viták tárgyává vált; azzal is vádolták, hogy eltúlozta a királyra gyakorolt befolyását.".