Az egyetemekkel mint az országok szakképzéséért és tudományos fejlődéséért felelős szervekkel szemben támasztott követelmények különös figyelmet fordítanak a kommunikációs kompetenciákra, amelyek a különböző egyetemi programok diszciplináris képzésének keresztirányú tengelyét képezik.
A kommunikatív gyakorlatok alapvető alkotóelemet képeznek a képzési folyamatokban és az egyén későbbi szakmai teljesítményében. Más szóval, a kommunikatív kompetenciák döntő szerepet játszanak a tudás megszerzésében és elsajátításában, annak megfelelő alkalmazásában azokban a valós kontextusokban, amelyekben az egyén fellép, valamint az emberi dimenzió szerves fejlődésében, amelyben az egyének önmegvalósítási érdekeikből és élettervük alapján lépnek kapcsolatba egymással.