Olvasói vélemények
Összegzés:Scott O'Brien Ann Hardingról szóló életrajza részletes és jól megalapozott beszámolót nyújt a gyakran mellőzött színésznő életéről és karrierjéről a kód előtti hollywoodi korszakból. A könyv feltárja Harding színpadról a filmre való átmenetét, főbb eredményeit és személyes küzdelmeit, miközben számos fényképet és műveinek átfogó jegyzékét is tartalmazza. Az olvasók nagyra értékelik a szerző tiszteletteljes és magával ragadó írói stílusát, bár néhányan vágynak Harding magánéletének mélyebb érzelmi betekintésére.
Előnyök:Az életrajz jól megalapozott, alapos beszámolót nyújt Ann Harding életéről és karrierjéről. Magával ragadóan van megírva, és számos fényképet tartalmaz életének különböző szakaszairól. Az olvasók értékelik, hogy Hardingra mint elhanyagolt sztárra összpontosít, és hogy betekintést nyerhetnek a korai Hollywoodba. Scott O'Brient dicsérik az életrajzok tiszteletteljes megközelítése miatt, amely elkerüli a szenzációhajhászást, és jól megalapozott elbeszélést nyújt.
Hátrányok:Néhány kritika megemlíti, hogy az életrajzból időnként hiányzik az érzelmi mélység és a Harding személyes életével való kapcsolat, különösen a családjával és örökbefogadott lányával való kapcsolata. Néhány olvasó úgy vélte, hogy több szerkesztés javíthatta volna az olvasás menetét, különösen a későbbi fejezetekben. Emellett néhányan úgy találták, hogy Harding későbbi éveinek feltárása nem teljesen kielégítő.
(16 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Ann Harding - Cinema's Gallant Lady
Könyv tartalma:
Ann Harding. Laurence Oliver, aki együtt játszott vele a Westward Passage (1932) című filmben, "angyalként" emlegette.
Henry Hathaway rendező, aki őt és Gary Coopert rendezte a Peter Ibbetson (1935) című filmben, azt állította, hogy "szuka". A kritikusok a legjobb színésznőként üdvözölték, aki a Broadwayről Hollywoodba merészkedett. Az Ann Harding története végigkíséri a szerény kezdetektől, egy karrierista katonatiszt lányaként, aki állandóan költözködött, egészen a New Yorkban letelepedő fiatalkoráig.
Miután egy évet a Bryn Mawr főiskolán töltött, írnokként és szabadúszó forgatókönyv-olvasóként talált munkát egy filmvállalatnál.
Ezután 1921-ben debütált a színpadon, majd nyolc évvel később egy korai hangosfilmben, a Paris Boundban debütált a filmvásznon Fredric March oldalán. Ő volt a Gallant Lady (1933), egy hajadon anya, aki örökbe adja gyermekét, és reméli, hogy visszakapja, amikor az örökbefogadó anya meghal.
A Holiday (1930) című filmben nyújtott egyedi, természetes képernyőjelenléte Oscar-díj jelölést hozott a legjobb színésznőnek. 1929-1936 között ő volt a mozi "gáláns hölgye". Színésztársai között volt többek között Ronald Coleman, Mary Astor, Conrad Nagel, Leslie Howard, Melvyn Douglas, Richard Dix és William Powell.
Ann éteri mivolta szenvedélyes természetét leplezte. Három, a filmiparhoz kötődő, figyelemre méltóan tehetséges és nagyon házas férfival folytatott viszonya könnyen felháboríthatta volna rajongóit, és véget vethetett volna karrierjének. Jasper Deeter színházi látnok-rendező, Ann élethosszig tartó mentora megjegyezte, hogy Ann mesterien tudta elrejteni gyermeki, makacs temperamentumát.
Ann lányának, Jane Ottónak a barátai azt állítják, hogy Ann a nagy nyilvánosságot kapott felügyeleti viták ellenére is távolságtartó anya volt. Az 1950-es és 1960-as években sokat szerepelt az amerikai televízióban olyan sorozatokban, mint a The Defenders (1961), Dr.
Kildare (1961), Ben Casey (1961), Alfred Hitchcock Presents (1961) és Burke's Law (1963). Scott O'Brien gazdagon kutatott és illusztrált életrajza nagymértékben támaszkodik Ann családjának, barátainak és személyes irataira. A könyvben kulisszák mögötti anekdoták, korabeli kritikák és Ann filmjeinek összefoglalói is szerepelnek.
Tisztelettel adózik pályafutása előtt, és összetett portrét tár fel a színpad és a mozi egyik legfigyelemreméltóbb tehetségéről.
