Annyira emberi egy állat: Hogyan formál bennünket a környezet és az események

Olvasói vélemények

A kritikák együttesen reflektálnak a könyvben bemutatott témákra és felismerésekre, kiemelve annak jelentőségét mind a történelmi, mind a kortárs viták szempontjából, amelyek az emberiségnek a technológiával és a környezettel való kapcsolatáról szólnak. Sok olvasó értékeli az emberi alkalmazkodással és az ökológiai kérdésekkel kapcsolatos mélyreható gondolatokat, bár néhányan megjegyzik a könyv elavultságát és szószátyárságát.

⬤ A könyv mély betekintést nyújt az emberiség és környezete kapcsolatába, beleértve az alkalmazkodás és az ökológiai tudatosság témáit.
⬤ Sok olvasó még évtizedekkel a megjelenése után is rendkívül aktuálisnak találja a gondolatokat, amelyek igazodnak a kortárs ökológiai vitákhoz.
⬤ A könyv nagy tekintélynek örvend, hiszen Pulitzer-díjat nyert, ami növeli hitelességét.
⬤ Az írást érzékenynek és bölcsnek tartják, amely a laikusok számára is érthetővé teszi az összetett témákat.

⬤ A hangnem és a megfogalmazás elavultnak vagy nehézkesnek tűnhet, ami néhány olvasó számára kihívást jelent a teljes körű elköteleződésben.
⬤ Néhány kritikus úgy érzi, hogy a tartalom túlságosan bőbeszédű és ismétlődő, ami elvonhatja a figyelmet a fő érvekről.
⬤ Bár a könyv lényegretörő, egyesek szerint tudományos körökben „régi hírnek” számít, ami korlátozza a hatását azok számára, akik már ismerik a témát.
⬤ Egyes fejezetek önsegítő anyagként olvashatók, ami egyes olvasók számára visszataszító lehet.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

So Human an Animal: How We are Shaped by Surroundings and Events

Könyv tartalma:

Legalábbis amíg a klónozás nem válik mindennapossá, Rene Dubos azt állítja, hogy minden emberi lény egyedi, példátlan, megismételhetetlen. Ma azonban minden egyes ember azzal a kritikus veszéllyel néz szembe, hogy éppen ezt az emberséget veszíti el gépesített környezete miatt.

A legtöbb ember beton és acél zűrzavarában tölti napjait, zaj, piszok, csúfság és abszurditás csapdájába esve. Így kezdődik a mikrobiológia és a kísérleti patológia e század egyik nagy alakjának munkásságának alapvető üzenete. Vajon az emberi faj dehumanizálódik a környezetének állapota miatt? Az Így ember az állat kísérlet arra, hogy foglalkozzon ezzel az átfogó aggodalommal, és megmagyarázza, miért történik olyan kevés a probléma megoldása érdekében.

A könyv egyrészt sürgős figyelmeztetésként hangzik el, másrészt fontos politikai meglátásokat kínál arra vonatkozóan, hogyan lehet megállítani és végül visszafordítani ezt a dehumanizálódási tendenciát.

Dubos azt állítja, hogy legalább annyira vagyunk a teljes környezetünk, mint a genetikai adottságaink termékei. Valójában a környezet, amelyben élünk, nagymértékben fokozhatja vagy súlyosan korlátozhatja az emberi potenciál kibontakozását.

Mégis sajnálatos módon nem vagyunk tisztában a környezetünknek az emberi életre gyakorolt hatásaival. Olyan körülményeket teremtünk, amelyek csak keresztbe tehetnek az emberi természetnek. Az Ember az állat tehát nem kevésbé reményteli, mint riasztó könyv.

Ahogy Joseph Wood Krutch annak idején megjegyezte, Dubos meggyőzően mutatja be, miért nélkülözhetetlen, de nem mindenható a tudomány. A tudomány megváltoztathatja öngyilkos pályánkat, ha megtanul analitikusan foglalkozni az emberi lények élő tapasztalatával, ha a dolgokról és a testgépekről szóló ismereteket kiegészíti az emberi élet tudományával. Csak így adhatunk nagyobb teret az emberi szabadságnak azáltal, hogy racionális alapot biztosítunk a választás és a cselekvés számára.

Az időszerű, ékesszóló és mély humanista szellemtől vezérelt új kiadást a szerző életének és munkásságának tömör és gondos vázlata ékesíti.