Anonimitás: Az angol irodalom titkos története

Olvasói vélemények

John Mullan „The Psychology of Pseudonymity” (Az álnév pszichológiája) című írása az anonimitás és az álnév összetettségét vizsgálja az irodalomban, különösen a 18. és 19. században. A könyv mélyrehatóan vizsgálja a névtelenséget választó szerzők motivációit, és azt, hogy hogyan alakult ez a gyakorlat, különös tekintettel az anonimitás 20. századi hanyatlására. Mullan azt állítja, hogy az anonimitásról alkotott kortárs nézeteink korlátozottak, és gyakran saját kulturális előítéleteink befolyásolják őket, hangsúlyozva, hogy értékelni kell a szerzőség történelmi kontextusát, valamint az identitás és a kreativitás közötti kölcsönhatást.

A könyv jól felépített, és Mullan 18. és 19. századi irodalomban szerzett szakértelmére támaszkodik, gazdag betekintést nyújtva az anonimitás történelmi kontextusába. Új perspektívákat nyit az irodalmi szerzőséggel kapcsolatban, és arra készteti az olvasót, hogy megkérdőjelezze az anonimitással kapcsolatos feltételezéseit. Mullan mélyrehatóan vizsgálja az anonimitással kapcsolatos pszichológiai tényezőket, és az anyagot mélyebbé teszi, hogy rokonítható anekdotákat használ.

Egyes olvasók számára kihívást jelenthet a könyv nem lineáris szerkezete, mivel az időben ugrál. Mullan nem kínál átfogó elbeszélést, ehelyett szétszórtan mutatja be az anyagot, ami miatt az olvasónak össze kell raknia a saját megértését a témáról. Emellett az elemzés mélysége nem biztos, hogy rezonál azokkal, akik az anonimitás egyszerűbb tárgyalását keresik.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Anonymity: A Secret History of English Literature

Könyv tartalma:

Az angol irodalom legnagyobb művei közül néhányat először a szerzők neve nélkül adtak ki. Miért akart annyi szerző névtelen maradni - és milyen volt úgy olvasni a könyveiket, hogy nem tudtuk biztosan, ki írta őket? A Névtelenségben John Mullan az angol irodalom rejtett identitásának lenyűgöző és eredeti történetét mutatja be.

A tizenhatodik századtól napjainkig feltárja, hogyan használták először az írók álruháit, majd végül hogyan hatoltak át rajtuk, hogyan incselkedett a névtelenség az olvasókkal és hogyan csapta be a kritikusokat - és hogyan játszották meg a kritikusok a maguk trükkjeit cserébe, amikor a könyvkritikák is névtelenek voltak. Ma már elfelejtettük, hogy a Gulliver utazásai és az Értelem és érzékenység első olvasóinak találgatniuk kellett, hogy ki lehetett a szerzőjük, és hogy olyan írók, mint Sir Walter Scott és Charlotte Bront hosszasan dolgoztak azon, hogy titokban tartsák koruk legkelendőbb könyveinek szerzőségét. Valójában azonban az angol irodalomban mindenütt jelen van a névtelenség.

Spenser, Donne, Marvell, Defoe, Swift, Fanny Burney, Austen, Byron, Thackeray, Lewis Carroll, Tennyson, George Eliot, Sylvia Plath és Doris Lessing - mindannyian elrejtették a nevüket. Az Anonymitás nagyszerű világossággal és szellemességgel meséli el ezeknek és sok más írónak a történetét, gyors tempójú, szórakoztató és informatív utazást nyújtva az angol irodalom történetében.