Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv átfogó és hiteles áttekintést nyújt az Antarktiszra vonatkozó politikai történelemről és nemzeti igényekről. Míg a történelmi részletekben kitűnik, sok olvasó hiányolta belőle a híres felfedezők és kalandjaik lebilincselő elbeszéléseit. Egybehangzó kritika a térképek hiánya, ami rontja az olvasás élményét és a tárgyalt földrajz megértését.
Előnyök:⬤ Átfogó és jól megalapozott áttekintés az Antarktisz történetéről.
⬤ A politikai és diplomáciai szempontok hiteles tárgyalása.
⬤ Rendkívül informatív, különösen a történelmi beszámolót kereső olvasók számára.
⬤ Részben lebilincselő elbeszélő stílus, amely megragadja a jelentős történelmi eseményeket.
Hátrányok:⬤ Hiányoznak a térképek, amelyeket sok olvasó kulcsfontosságúnak talált a tartalom megértéséhez.
⬤ A neves felfedezők, mint Shackleton és Scott rövid és elutasító kezelése, így történetük alulreprezentált.
⬤ Az elbeszélés száraznak és túlságosan részletesnek tűnhet, hiányzik belőle az izgalom és az emberi érdeklődés.
⬤ Néhány olvasó szerint a könyv ismétlődő és rosszul szervezett, ami unalmasnak tűnt.
(40 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Antarctica: A Biography
Könyv tartalma:
Amióta az első vitorlás hajók 1820-ban megpillantották az Antarktisz partjait, a fagyos kontinens megragadta a világ képzeletét. David Day briliáns antarktiszi életrajza lenyűgöző részletességgel írja le e hatalmas földterület történetének minden aspektusát - a felfedezések, a tudományos kutatások és a vitatott geopolitika két évszázadát.
Day a világ minden tájáról származó archívumokra támaszkodva átfogó, nagyszabású történetet nyújt az Antarktiszról. A könyv a dinamikus személyiségekre összpontosítva, akiket ez a meghódítatlan föld vonzott, a felfedezők és tudósok lebilincselő kollektív életrajzát nyújtja, akik a Föld legellenségesebb helyén küzdöttek az elemekkel. Láthatjuk a rettenthetetlen tengerészkapitányokat, akik jéghegyek mellett törnek utat maguknak, és a mozgó jégtakaró szélére nyomulnak, a vérengző fókavadászokat és bálnavadászokat, akiket délre vonzott a "pingvinek El Doradója", a XIX. századi híres felfedezőket, mint Scott és Amundson a Déli-sark felé tartó, nagy nyilvánosságot kapott versenyükben, és a repülőket, mint Clarence Ellsworth és Richard Byrd, akik a felfedezetlen föld nagy kiterjedésű területei fölött repülnek. Az Antarktisz azonban azoknak a nemzeteknek a története is, amelyek arra törekedtek, hogy az Antarktiszt beépítsék nemzeti narratívájukba, és sajátjuknak vallják a fagyos pusztaságot. Ahogy Day bemutatja, egy olyan távoli helyen, mint az Antarktisz, a földterület igénybevétele nem csupán arról szólt, hogy először láttak egy helyet, vagy hogy zászlót tűztek ki fölé; a térképezésről és a névadásról szólt, és általánosabban, földrajzi és természeti jellemzőinek megismeréséről. És végül, miután FDR egy kevéssé ismert döntése alapján az Antarktisz gyarmatosítása mellett döntött, a terület igénylése azt jelentette, hogy teljes munkaidős bázisokat kell létesíteni a fehér kontinensen.
A második világháború végén még egy utolsó harcot folytattak a sarkvidéki területekért, de az 1957-ben kezdődő Nemzetközi Geofizikai Év elindította a kontinens tudományos bázisainak létrehozására irányuló közös erőfeszítést. Az Antarktiszi Szerződéssel pedig a tudomány került felemelkedő helyzetbe, és a jégen a versengés helyett az együttműködés lett az új jelszó. Az Antarktisz az első szárazföldi észleléstől napjainkig követi nyomon a történelmet, és lenyűgözően tárja fel ezt a mélyen csábító földet és az ember küzdelmét az igénybevételéért.
