Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
Amikor az állami iskolákról van szó, a közvélemény megítélését az a kérdés uralja, hogy miért vannak olyan megoldhatatlannak tűnő fegyelmi problémák, miért bukik meg annyi diák az iskolában, és miért a tanítás az egyik olyan szakma, ahol a legmagasabb a korai nyugdíjazások aránya. Sok diák, tanár és szülő számára az iskola nem a nyugodt tanulás helyszíne, hanem mindennapos görcs.
Vajon Niklas Luhmann rendszerelmélete segíthet-e megválaszolni ezeket a kérdéseket (és esetleg megtalálni a kiutat)? A válasz nem. Luhmann a jelenlegi iskolaszervezetet igazolja, mint az oktatás egyetlen lehetséges és ésszerű formáját, és tagadja egy humánus alternatíva lehetőségét.
Ezzel szemben Kurt Lewin mezőelmélete jobban alkalmas annak megértésére, hogy a tankötelezettség, a jogosultsági rendszer és az iskolarendszer állami finanszírozása hogyan hat az iskolai élet mindennapjaira, és hogyan teszi a tanulókat, a tanárokat és a szülőket engesztelhetetlen ellenséggé. Arra van szükségünk, hogy elgondolkodjunk azon, hogy a pedagógiának mindenekelőtt egy előfeltétele van: Az önkéntesség.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)