Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 9 olvasói szavazat alapján történt.
Anthropocene Poetics: Deep Time, Sacrifice Zones, and Extinctionvolume 50
Hogyan segíthet a költészet az antropocénről gondolkodni és benne élni azáltal, hogy újrafogalmazza a geológiai idővel való bensőséges kapcsolatunkat
Az antropocén azt írja le, hogy az emberiség hogyan hatolt be radikálisan a mély időbe, abba a hatalmas időskálába, amely a földi rendszert és az általa támogatott életformákat alakítja. A kihívás, amelyet ez jelent - hogyan éljünk jelen pillanatunkban a mély múlt és jövő mellett - éles megvilágításba helyezi a geológiai idővel való bensőséges kapcsolatunk természetének megértésének fontosságát. Az Anthropocene Poetics című könyvében David Farrier bemutatja, hogy többek között Elizabeth Bishop, Seamus Heaney, Evelyn Reilly és Christian B k kortárs költészete milyen kereteket biztosít számunkra az időnek erről a hátborzongató érzéséről való gondolkodáshoz.
A lírai és avantgárd költészet sokszínűségét három, egymással összefüggő nézőpontból vizsgálva - az antropocén és a környezetfilozófia „anyagi fordulata”; a plantationocén és a globális kapitalizmus szerepe a környezeti válságban; valamint a több fajra kiterjedő etika és a kihalási tanulmányok megjelenése - Farrier irodalomkritikai szempontból gondolja újra a környezeti humán tudományokat. Az antropocén poétikája a mély idővel való foglalkozást állítja a középpontba, új poétikát definiálva az emberiség geológiai szerepének, az erőforrások kitermelése által okozott pusztításnak és a fenyegető kihalási válságnak a végiggondolására.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)