Mother Tongues and Nations: The Invention of the Native Speaker
Ez a monográfia az "anyanyelv" és az "anyanyelvi beszélő" látszólag ártatlan rokonsági metaforáinak ideológiai örökségét vizsgálja nyelvi fejlődésük historizálásával.
Megmutatja, hogy a korai nemzetállamok hogyan konstruálták meg az etnolingvisztikus nacionalizmus ideológiáját, amely a nemzeti nyelv, az identitás, a földrajz és a faj összetétele. Ez az ideológia a veleszületett közösségek mítoszait találta ki, amelyek a nemzeti nyelvet a test és a fizikai környezet közötti szimbiózis mátrixban, valamint a nemzeti identitás és a helyi szerves természet etnikai és testi tulajdonaként konfigurálták.
Ezek az etnonacionalista gesztusok tájékoztatták a kora újkor filológiáját, és a nyelv arborális és genealógiai modelljeit hozták létre, amelyek a legmegosztóbb módon a 19. századi indoeurópai hipotézis faji tudatú diskurzusában csúcsosodtak ki. Az organicizmus filozófiai elméletei szintén hozzájárultak ezekhez az ideológiákhoz.
A faj és a nyelv alapvetően nacionalista összemosása volt és maradt a katalizátora az etnolingvisztikai megkülönböztetés későbbi permutációinak, amelyek napjainkban is folytatódnak. A tudománynak alaposan meg kellene vizsgálnia a biológiai metaforák túlzott kiterjesztésére irányuló tendenciát a nyelv tanulmányozásában, mivel ezek - bármennyire is alattomosan - a nyelv genetikai és faji benyomásait ösztönözhetik.
