Értékelés:
A Turgenyev „Apák és fiúk” című művéről szóló kritikák kiemelik a karakterek mélységét és a nemzedéki konfliktus ábrázolását, míg a fordítás minőségéről alkotott vélemények jelentősen eltérnek. Sok recenzens értékeli a könyv gazdag jegyzeteit és irodalmi meglátásait, de néhányan elégedetlenségüket fejezik ki Charles James Hogarth fordításával kapcsolatban, és a modernebb változatokat részesítik előnyben.
Előnyök:⬤ A karakterek és a pszichológiai összetettség mélyreható feltárása, különösen Bazarov mint árnyalt főhős esetében.
⬤ Gazdag jegyzetek és egy fantasztikus előszó, amelyek fokozzák a megértést.
⬤ Magával ragadó elbeszélés, amely megragadja a 19. századi orosz társadalom lényegét és a generációs konfliktus témáját.
⬤ Általában jó bevezetés az orosz irodalomba.
⬤ Élénk természetleírások és szemléletes próza.
⬤ A C.J. Hogarth fordítását egyes olvasók elavultnak és nehéznek tartják, és újabb fordításokat ajánlanak.
⬤ A prózát virágzónak vagy pedánsnak tarthatják, ami egyes olvasókat elriaszthat.
⬤ Néhány példányt kritizálnak a fizikai minőség miatt, utalva a megsárgult oldalakra és az apró betűkre.
⬤ A könyv általános hatásával kapcsolatban vegyesek az érzések, egyes olvasók túlértékeltnek vagy nem meggyőzőnek találják.
(30 olvasói vélemény alapján)
Fathers and Sons
Lionel Kelly bevezetőjével, University of Reading.
Fordította: C. J. Hogarth.
Az Apák és fiúk a XIX. század egyik legnagyobb orosz regénye, és régóta Turgenyev legjobb művének tartják. Politikai regény, amely családi környezetben játszódik, és egyetemes témája az apák és a fiúk közötti generációs szakadék. A regény 1859-ben játszódik, abban a pillanatban, amikor az orosz önkényuralmi állam tétován kezdett a társadalmi és politikai reformok felé mozdulni, és az orosz reformszimpatizáns, liberális gondolkodású apák és szabadgondolkodású értelmiségi fiaik közötti konfliktust tárja fel, akiknek forradalmi ideológiája az állam stabilitását fenyegeti.
A középpontban Jevgenyij Bazorov áll, a társadalmi ortodoxia minden formájának erős akaratú ellenfele, aki nihilistának vallja magát, és hisz az állam minden intézményének megdöntésének szükségességében. A regény előrehaladtával Bazorov politikai ambíciói végzetesen összekeverednek az érzelmi és magánéleti aggályokkal, és a vége tragikus kudarc lesz. A regény 1862-es megjelenésekor keserű felháborodást keltett, ami egy évvel később elűzte Turgenyevet Oroszországból.