Értékelés:
Obed Silva „Apám, a pápa halála” című memoárját zseniális írásmódja és magával ragadó elbeszélő szerkezete miatt dicsérik. Az olvasók nagyra értékelik a szerző élénk történetmesélését és érzelmi mélységét, amely bevonja őket a családdal, veszteséggel és küzdelemmel kapcsolatos személyes tapasztalataiba. A lebilincselő szempontok ellenére egyes olvasók a családi élet kemény ábrázolása miatt nehezen olvasták a memoár egyes részeit, és a spanyol nyelv ismerete javíthatja az olvasási élményt.
Előnyök:⬤ Ragyogóan kidolgozott és magával ragadó írás.
⬤ Erős elbeszélői hang, amely hatékonyan közvetíti az összetett érzelmeket.
⬤ Az érzések széles skáláját idézi fel, beleértve a gyászt, a humort és a megvilágosodást.
⬤ Egyedi stílus, amely a múltat és a jelent ötvözi, fokozva az olvasás élményét.
⬤ Mély és hiteles betekintést nyújt a családi kapcsolatokba és a személyes küzdelmekbe.
⬤ Inspiráló történet a rugalmasságról és az alkalmazkodásról a fizikai kihívások ellenére.
⬤ Néhány rész nehezen olvasható a család szívtelen ábrázolása miatt.
⬤ Egyes olvasók csalódtak, mert többet vártak, mint amit kaptak.
⬤ A spanyol nyelv ismerete szükséges lehet a szöveg teljes körű megértéséhez.
⬤ Néhány részt a tárgyalt témák érzelmi intenzitása miatt túlterhelőnek érezhetünk.
(9 olvasói vélemény alapján)
The Death of My Father the Pope: A Memoir
Az alkoholista apját gyászoló férfi választás előtt áll: adózik-e neki, megveti-e, vagy kiönt egy italt.
Az apja temetésének előkészületei és az amerikai-mexikói határ két oldalán töltött élet emlékei között szövődő Obed Silva elmeséli apja alkoholizmusát - egy életre szóló szerelmet, amely csak a negyvennyolc éves korában bekövetkezett halálával ért véget, miután egyszerre egy Carta Blancával megmérgezte magát. A függőség nem ismer határokat; a pusztítás, amelyet Silva apja a családjában okozott, nemcsak északra követte őket, ahová anya és fia költözött, hogy elmeneküljön erőszakos részegsége elől, hanem még a sírból is éreztette hatását.
Silva fanyar cinizmussal; profán, mélységes dühvel; antik, brutálisan őszinte hangon; és egy nehezen megszerzett klasszikus referenciakerettel a gyász szívfájdalmával, miközben a függőségből eredő sértettséggel és frusztrációval birkózik. Az Apám, a pápa halála a memoár és a nyelv erejének vizsgálata - és egy egyedi és erőteljes irodalmi hang bemutatkozása - gördülékeny és dinamikus kombinációja.
