Apaság

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 4 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Fatherhood

Könyv tartalma:

Azt mondják, hogy az apák biológiai szükségszerűség, de társadalmi baleset. Amikor Ross Parke először írt az apákról a Developing Child sorozatban, úgy tűnt, hogy az amerikai kultúra erősen ragaszkodik ahhoz a sztereotípiához, hogy apa a kenyérkereső, aki a szülőszoba előtt járkál és a gyerekszoba ablakán át leselkedik, anya pedig a háztartásbeli, aki üvegeket melegít és pelenkát cserél. Egyszerű - sőt, egy kicsit túlságosan is egyszerű. Az eltelt évek alatt a közreműködés nélküli apa hagyományos képe átadta helyét egy új sztereotípiának: az apa, aki aktívan részt vesz a gyermekei nevelésében.

Az elmúlt évtizedek drámai technológiai, gazdasági és ideológiai változásai a társadalomban átformálták a nukleáris családot és újradefiniálták az apák szerepét. Ma már több nő dolgozik az otthonon kívül; kevesebb család számíthat a rokonok kiterjedt hálózatára a gyermekgondozásban; több elvált apa vállalja vagy osztozik a gyermekei felügyeletén. Az apák partnerekké váltak a szülőségben, és közvetlenebb befolyást gyakorolnak gyermekeik fejlődésére. De - teszi fel a kérdést Parke - vajon az apák új eszményképe - részt vesznek-e a szülésben és osztoznak a gyermekeik gondozásában és táplálásában - pontosabb-e, mint a korábbi, nem részt vevő apa sztereotípia?

A társadalomtudósok sokáig figyelmen kívül hagyták az apákat, és az anyákra összpontosítottak, mint a csecsemők fejlődésének jelentős szereplőire. A kutatások azonban azt mutatják, hogy az anyai gondoskodás nem biológiailag rögzített, és az apák sem feltétlenül korlátozódnak másodlagos szerepre a gyermekgondozásban. A jól bevált elméletektől elfordulva a közvetlen megfigyelés javára, a modern tanulmányok jelentős dolgokat tártak fel arról, hogy az apák hogyan viselkednek gyermekeikkel, miben különbözik ez a viselkedés az anyai viselkedéstől, és hogyan hat ez a gyermekekre.

Ebben az új könyvben Parke az apa-gyermek kapcsolatot a "családi rendszeren" és a tágabb társadalomban vizsgálja. Az apákról az utóbbi években kialakult "életpálya" szemléletet alkalmazva bemutatja, hogy a férfiak a sajátos társadalmi és kulturális körülményeiknek megfelelően sokféleképpen valósítják meg apaságukat. És miközben egyre világosabbá válik, hogy az apák fontos szerepet játszanak gyermekeik életében, az is világossá válik, hogy az apaság jót tesz a férfiaknak.