Apokalipszis-mozi: 2012 és más világvégék

Eredeti címe:

Apocalypse-Cinema: 2012 and Other Ends of the World

Könyv tartalma:

Az apokalipszis-mozi nem csak az idők vége, amelyet oly gyakran látványosságként rendeztek meg olyan filmekben, mint a 2012, A holnapután vagy a Terminátor. Az általános megsemmisüléssel játszó blockbustereket vizsgálva, miközben olyan filmekre is nagy figyelmet fordít, mint a Melankólia, a Cloverfield, a Blade Runner és a Tizenkét majom, ez a könyv azt sugallja, hogy az apokaliptikus műfajban a film a saját határait rágja.

Az apokalipszis-mozi egyszerre és ugyanolyan kettős csapással a világ vége és a film vége. Ez a mozi beteljesedése és (ön)fogyasztása, egy olyan acinema formájában, amelyet Lyotard a filmes gazdaság nihilista horizontjaként idézett fel. A számtalan visszaszámlálás, káprázatos sugárzás, freeze-over, szeizmikus repedések és hasadékok csak más nevek és ürügyek arra, hogy magát a filmet, a maga időökonómiájával és visszatekeréseivel, túlexponált képeivel és fehérre fakulásával, állóképeivel és digitális utómunkáival megrendezze.

Az apokaliptikus műfaj nem csupán egy műfaj a többi között: A mozi lehetőségének feltételeivel játszik. És arról tanúskodik, hogy minden egyes alkalommal, minden egyes filmben az, amit Jean-Luc Nancy a mozivilágnak nevezett, az eltűnés szélén áll.

A kifejezetten az angol kiadáshoz írt utószóban Szendy a spekulatív materializmussal folytatott vitává bővíti érvelését. Az apokalipszis-mozi, érvel, hamuvá hirdet, amely megkérdőjelezi a filmes tekintet "ultratestimoniális" struktúráját. A moziszem, érvel, kitér a spekulatív materialisták által kritika alá vont korrelacionalizmus és antropomorf struktúra elől, és csak az általa hordozott hamut engedi hallatni.