Az egyházról és a hit központi kérdéseiről folytatott 16.
századi vitákban a reformációs mozgalmak diskurzusát az apokaliptikus értelmezések jelentőségének növekedése jellemezte. Az egyház és az egyházi intézmények, de saját helyzetük kritikáját is a végidők értelmezései mentén exegetikusan legitimálták: A kortárs és történelmi események, személyek és embercsoportok apokaliptikus képeken alapuló azonosításait a saját mozgalom számára követelt ortodoxia szemszögéből érveltek.
Az így kialakított apokaliptikus jelenértelmezés elsősorban a Bibliára támaszkodott, bár más forrásokat, például asztrológiai és látomásos próféciákat is felhasználtak. Különösen az exegézis, a kinyilatkoztatás és a prófécia ezekben megnyilvánuló eltérő értelmezései járultak hozzá ahhoz a végidőkről szóló diskurzushoz, amely a diskurzushatalommal rendelkező lutheránus mozgalom és a marginalizált reformációs mozgalmak között folyt, és amely e diskurzuselemző és kultúratudományos tanulmány tárgyát képezi.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)