Ápolás lövések és lövedékek között: A Great War Nurse's Story

Olvasói vélemények

A könyv lenyűgöző beszámolót nyújt Beatrice első világháborús ápolónői tapasztalatairól, történelmi tényeket és személyes visszaemlékezéseit vegyítve. Az első fele a történelmi összefüggésekre összpontosít, míg a második fele olyan elbeszélői stílust kínál, amelyet sok olvasó magával ragadónak és élvezetesnek talált.

Sok kritikus értékelte a könyv kettős jellegét, és megjegyezte a második rész magával ragadó elbeszélői stílusát. Az olvasók lebilincselőnek találták Beatrice személyes történetét és visszaemlékezéseit, amelyek betekintést nyújtanak a háború alatti életébe és élményeibe. A könyv első felében nyújtott történelmi kontextust is nagyra értékelték, az egyik kritikus kiemelte a jól megírt előszót, amely az ápolónők háború alatti szerepét magyarázza el. Összességében a könyvet gyönyörűnek, meghatónak és érdemes olvasmánynak minősítették.

Néhány olvasó úgy érezte, hogy a könyv első fele túlzottan sok apróságot tartalmaz, és hiányoznak belőle az ápolási technikák vagy a katonák tapasztalatainak részletes bemutatása. Néhány kritikus csalódottságának adott hangot amiatt, hogy a könyv inkább tűnt úti beszámolónak, mintsem hogy mélyen a háború alatti ápolásra összpontosítson. Emellett az egyik kritikus rámutatott, hogy a történelmi beszámoló helyett inkább az ápolási gyakorlatok részletesebb bemutatására számított.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Nursing Through Shot and Shell: A Great War Nurse's Story

Könyv tartalma:

Ez a nemrégiben felfedezett emlékirat bepillantást enged Beatrice Hopkinson, a Területi Erők ápolónőjének világháborús szolgálatába, aki állhatatosan és hűen kitartott hivatása mellett, miközben lövések és gránátok között ápolt.

Dr. Vivien Newman aprólékosan kutatott bevezetője előhozza Beatrice világát az árnyékból, és háborús szolgálatát a hadsereg ápolási szolgálatának hátterével állítja szembe, ahol elkötelezett, hivatásos ápolónők közelebb dolgoztak a frontvonalhoz, mint azt a nők korábban valaha is el tudták volna képzelni.

Beatrice-t a háború legkeményebb szakaszában a legnehezebb szolgálatra választották ki. St Omerbe 1917 nyarán érkezett, amikor a várost folyamatosan bombázták. Miközben a kórházát éjszakánként támadások érték, Beatrice egyszerűen csak végezte azt a munkát, amiért Franciaországba érkezett: megmentette a nyugati fronton szolgáló katonák életét és megkönnyítette a haldoklást.

Beatrice számára 1918 tavaszát vértenger jellemezte. A brit hadsereg rohamos visszavonulása során, amikor a kórházakat és a betegeket az ellenség fogságba esés veszélye fenyegette, ő és gyorsreagálású csapata több franciaországi és belgiumi baleseti felszámoló állomás között sürgött-forgott. Több ezer sebesült katonát operáltak meg, akik a németek utolsó kísérletében sebesültek meg, hogy megnyerjék a háborút.

Amikor a háború szerencséje végül a szövetségesek javára fordult, Beatrice Belgiumon keresztül haladt előre, a háború és az ellenséges megszállás által elpusztított Belgiumban. Ez a napló ritka betekintést nyújt a frontvonalbeli ápolás valóságába egy olyan ember szemszögéből, aki soha nem gondolta volna, hogy a hadseregnek dolgozik, de amikor a hazája hívta, készségesen és kitartóan válaszolt.