Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Eric Hyett kíméletlen és kíméletlen sorokban mutatja be a szerelem és a gyász hullámzó útját, miközben édesanyját, az elismert költőt, Barbara Helfgott Hyettet kíséri végig az Alzheimer-kór legyengítő hatásaiba: „Édesanyám úgy éli/ az életét ezekben a napokban// mint egy kép nélküli vers: / csak az érzékszervi bevitel// és a gravitációs hullámok/ távoli galaxisokból...”.
Egyszerre bátor és sebezhető, megosztja a rejtélyt, hogy egyszerre fiú, ápoló, és egyben egy olyan nő maradandó hangja, aki szenvedélyesen szerette volna a szavakat a világra hozni, a sajátjait és szeretett tanítványai szavait egyaránt. Gyengéd, tragikus és felejthetetlen.
__Robbie Gamble (Poetry Editor, Solstice: A Magazine of Diverse Voices)