A szociális képzés a lét és a valóság átalakítását mozgatja, a racionalitás új formáját építve, amely a társadalom szolgálatában álló, emancipatorikus értelem mellett kötelezi el magát.
Emiatt a kutatás célja az volt, hogy az egyetemi közösségi szolgálat kontextusában reflektáljon a szolgálati tanulásra. Módszertanilag kvalitatív szemléletet alkalmaztunk, hermeneutikai megközelítéssel, amely arra törekedett, hogy feltárja azt az episztemológiai racionalitást, amely jelenleg az egyetemi közösségi szolgálat és a szolgálat-tanulás módszertanának megvalósítását irányítja a venezuelai kontextusban; hogy újrakonfiguráljuk a szolgálat-tanulás jelentését az egyetemi közösségi szolgálat kontextusában, és ezen túlmenően olyan társadalmi-oktatási artikulációs irányelveket hozzunk létre, amelyek garantálják a szolgálat-tanulás működőképességét mint az egyetemi átalakulást elősegítő formatív lehetőséget.
Az eredmények közül - talán nagyobb relevanciája miatt - a következőt lehet kiemelni: a szociális képzés a jelenlegi kulturális légkörben megköveteli a hagyományos oktatási formával való szakítást, és a környezete iránt elkötelezett egyetem felé való elmozdulást.