Gold Rush Manliness: Race and Gender on the Pacific Slope
A tizenkilencedik század közepén zajló aranylázakról lármás bányásztáborok és összecsapott városok jutnak eszünkbe, ahol bányászok, szerencsejátékosok és prostituáltak tivornyáztak. Az aranylelőhelyekre induló fehérek közül azonban sokan a viktoriánus korszak termékei voltak: művelt emberek, akiknek fontos volt az erkölcs és a rend.
Christopher Herbert történész a Kaliforniában és Brit Kolumbiában zajló, egymással szorosan összefüggő aranylázakat vizsgálva rámutat, hogy ezek a férfiak aggódtak férfikoruk értelméért a bányák körül kialakult, majdnem anarchikus, etnikailag vegyes társadalmakban. Ahogy a fehér aranyásók nyugatra vándoroltak, a fehér dominanciára nézve alacsonyabb rendűnek és potenciálisan veszélyesnek tartott emberek széles körével találkoztak, köztük latin-amerikai, kínai és őslakos népekkel. Az, ahogyan a fehér bányászok kapcsolatba léptek ezekkel a csoportokkal, tükrözte faji és erkölcsi felfogásukat, valamint az amerikai és a brit gyarmati kormányok eltérő politikai elveit és stratégiáit.
A fehér bányászok hozzászoktak a fehér férfiuralomhoz, és az ennek folytatására irányuló aggodalmuk központi szerepet játszott a gyarmati rendszerek felépítésében. Amellett, hogy megújítja a csendes-óceáni lejtő aranylázainak hagyományos értelmezését, Herbert amellett érvel, hogy a történészek fehér férfiasságról alkotott felfogása túlságosan is az Egyesült Államok keleti részére és Nagy-Britanniára rögzült.
A tizenkilencedik században a közfigyelem nagyrészt a nyugatra irányult. Az aranymezőkön és az általuk létrehozott városokban jelentek meg a fehér férfiasság új eszméi, amelyek máshol is előrevetítették az átalakulást.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)