Arisztofáni komédia

Olvasói vélemények

Ez a könyv kiváló bevezetésként szolgál Arisztophanész és az attikai komédia tanulmányozásához, különösen azok számára, akik nem ismerik a darabok terminológiáját és szerkezetét. Széles témakört ölel fel, és értékes betekintést nyújt Arisztophanész műveinek színházi vonatkozásaiba és témáiba.

A könyv átfogó, kitér a szöveges bizonyítékokra, a színpadi utasításokra és a darabok szerkezetére. Jól megírt, világos és tudományosan szigorú, anélkül, hogy homályos lenne. Dover olyan kritikai meglátásokat kínál, amelyek különösen értékesek mind a görög drámák tanulói, mind a drámák kedvelői számára.

Néhány recenzens megjegyzi, hogy Dover könyve jobb előfutára az elmélyültebb tanulmányoknak, azt sugallva, hogy talán hiányzik belőle az a mélység, amelyet más szerzők, például Strauss nyújtanak. Ezenkívül az 1972-es megjelenés azt jelenti, hogy a fordításokkal kapcsolatos egyes viták elavultak lehetnek.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Aristophanic Comedy

Könyv tartalma:

Dover professzor legújabb könyve azok számára készült, akiket érdekel a komédia mint művészeti forma története, de nem feltétlenül ismerik a görög nyelvet.

Arisztophanész tizenegy fennmaradt darabját egy műfaj reprezentatív képviselőjeként kezeli. A régi attikai komédia, amely művészileg és szellemileg homogén volt, és a Kr. e. ötödik század végi és korai negyedik századbeli athéni társadalom szellemét fejezte ki. Arisztophanész elsősorban nem reformernek vagy propagandistának tekinthető, hanem olyan drámaírónak, aki riválisaival versenyezve igyekezett elnyerni mind a nagyközönség, mind a művelt és kritikus kisebbség megbecsülését. Ez a törekvése azáltal sikerült neki, hogy megnevettette az embereket, és a könyv az eddig megszokottnál nagyobb figyelmet szentel azoknak a technikai eszközöknek, akár a nyelvi, akár a szituációs eszközöknek, amelyeken Arisztophanész humora múlik. Különös hangsúlyt kap az a közömbösség - amelyet a görög színház fizikai korlátai és az athéni drámai fesztiválok körülményei pozitívan segítettek -, amellyel a folyamatos "drámai illúzió" fenntartására vagy a drámai eseménynek a logikusan elvárható előzményekkel és következményekkel való ellátására törekedett.

Nagyobb jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy Arisztophanész átvette a népi attitűdöket és hiedelmeket, hogy olyan gátlástalan karaktereket teremtett, akikkel a nézők azonosulni tudtak, és hogy elfogadta a komikus költő hagyományos szerepét, mint az erkölcsök fanyar, de tréfás kritikusa, mint politikai álláspontjának azonosítható és következetes elemeinek.