Arisztotelész a boldogságról

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Aristotle on Happiness

Könyv tartalma:

Felülvizsgálat változatlan tartalommal. Kifejtem és megvédem Arisztotelész boldogságfelfogását.

Ez nemcsak azért jelentős, mert a legtöbben vágyunk a boldogságra, hanem azért is, mert fontos szerepet játszik az etikában. A boldogság, a legfőbb jó, mutat rá, nem azonos az élvezetgel, bár a boldog ember élvezetet érez. Sokkal inkább egy összetett fogalom, amely magában foglalja az emberi lények jellegzetes működését.

Kifejtem, hogy a szemlélődés, az erényes cselekvés és az erényes barátságok kötése külön-külön is részei a boldogság természetének, és hogy a külső javak - konkrétan a gazdagság, a hatalom, az egészség, a jó gyermekek és a szépség - szükségesek a boldogsághoz. Ezen túlmenően foglalkozom különböző ellenvetésekkel, amelyek szerint nemcsak az intellektuális tevékenység, hanem az erényes tevékenység és a barátságok is a boldogság természetének részét képezik.

A könyv utolsó részében összehasonlítom Arisztotelész és Konfuciusz véleményét az erényetika fontosságáról a jó élet megélésében. Mindkét filozófus az erényt a szélsőségek közötti középútként határozza meg, hangsúlyozza a tevékenység fontosságát az erényesség megtanulásában, azt állítja, hogy az embereket meg kell tanítani arra, hogy felismerjék, mi az erényes és hogyan erényes egy cselekedet, és fenntartja, hogy törvényekkel kell ösztönözni az embereket az erényességre.