Arisztotelész a költészetről

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 17 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Aristotle on Poetics

Könyv tartalma:

Arisztotelész sokat fordított Poétika című műve a tragédia mint irodalmi forma legkorábbi és vitathatatlanul legjobb feldolgozása. Seth Benardete és Michael Davis újrafordították azzal a céllal, hogy Arisztotelész szövegét a lehető legpontosabban ültessék át angolra. A szó szerinti fordításra már régóta szükség volt, hiszen az On Poetics érvelésének feltárásához nem egyszerűen arra kell figyelnünk, ami a felszínen elhangzik, hanem a különféle rejtélyekre, kérdésekre és sajátosságokra is, amelyek csak azon a szinten bukkannak fel, hogy Arisztotelész hogyan mondja, amit mond, és ezáltal arra késztetnek, hogy felülvizsgáljuk és elmélyítsük az érvelés szándékának kezdeti megértését. Mivel az On Poetics arról szól, hogyan kellene a tragédiát megkomponálni, nem lehet meglepő, hogy a maga nemében meglehetősen művészi irodalmi alkotásnak bizonyul.

Benardete és Davis a Poétikáról szóló kiadását terjedelmes jegyzetekkel és függelékekkel egészítik ki. Megmagyarázzák az eredeti szöveg olyan árnyalatait, amelyeket nem lehet lefordítani, és olyan, Arisztotelész műveiben, valamint más ókori szerzők műveiben máshol is megtalálható részek fordításait közlik, amelyek hasznosnak bizonyulnak az On Poetics érvelésének átgondolásában, mind a tragédia kezelése, mind a tragédia tágabb értelemben vett problémái szempontjából. Azáltal, hogy az olvasók követik az Arisztotelész által a Poétikáról szóló könyv és más művei között megrajzolt összefüggéseket, az olvasók képesek lesznek értékelni e kis könyv központi jelentőségét gondolkodásának egésze szempontjából.

A The Poetry of Philosophy (St. Augustine's Press, 1999) című művében bemutatott On Poetics átfogó értelmezését felvázoló bevezetőjében Davis amellett érvel, hogy bár az On Poetics kétségtelenül a tragédiáról szól, további, a költészeten túlmutató gondja van az emberi lélek szerkezetére magára a létezőhöz való viszonyára, és Arisztotelész érvelésének formájában tárja fel az emberi cselekvés valódi jellegét.