Arisztotelész legjobb rendszere: A királyi hatalom, a demokrácia és a jogállamiság

Olvasói vélemények

A könyv éleslátó és kritikai vizsgálatot nyújt Arisztotelész demokráciáról és republikanizmusról vallott nézeteiről, segít az olvasóknak eligazodni az Arisztotelész „Politikájában” rejlő összetettségben és ellentmondásokban.

A kísérőkönyv felbecsülhetetlen értékű az Arisztotelész művében rejlő kétértelműségek megértéséhez. Megerősíti a meglévő ellentmondásokat, és végigvezeti az olvasót Arisztotelész demokráciáról vallott nézeteinek árnyalt értelmezésén. Világosságot nyújt a nehéz fogalmakkal kapcsolatban, és mélyebb elemző gondolkodásra ösztönöz.

Az anyag megértése többszöri olvasást és jó görög nyelvtudást igényelhet, mivel az eredeti szöveg összetett. Egyes olvasók problémásnak vagy korlátozónak találhatják a másodlagos hatásokra, például Leo Straussra való támaszkodást.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Aristotle's Best Regime: Kingship, Democracy, and the Rule of Law

Könyv tartalma:

Úgy tűnik, hogy a Szovjetunió és a világ más marxista rendszereinek összeomlásával a liberális demokrácia maradt az egyetlen túlélő ideológia, mégis a politikai gondolkodás számos tudósa még mindig ellenszenvesnek tartja a liberális demokráciát, és Arisztotelész Politikáját használja fel nézetei alátámasztására. Clifford Angell Bates, Jr. ebben az Arisztotelész műve 3. könyvének részletes elemzésében szembeszáll ezekkel a tudósokkal, bemutatva, hogy Arisztotelész valójában a demokrácia védelmezője volt.

Bates a klasszikus politikai filozófia relevanciáját bizonyítva a modern demokratikus problémákra, azt állítja, hogy Arisztotelész nemcsak a népuralmat védi, hanem azt javasolja, hogy a jogállamiság által visszafogott demokrácia a legjobb kormányzati forma. Arisztotelész szerint, mivel az ember természeténél fogva társas lény, a demokrácia az a rendszer, amely a legjobban segíti az embert abban, hogy elérje a benne rejlő lehetőségeket.

És az emberi természet miatt elkerülhetetlen, hogy a demokráciák érvényesüljenek.

Bates elmagyarázza, hogy Arisztotelész álláspontja miért helyes a két szélsőség - a részvételi demokrácia, amely romantikusan ábrázolja a népet, és az elitelmélet, amely alábecsüli a népet - között. Arisztotelész, mutatja be, olyannak látja a népet, amilyen valójában, és mégis úgy véli, hogy önrendelkezésük a törvények alapján végső soron jobb, mint minden konkurens forma. A filozófus azonban nem hisz abban, hogy a demokráciát általánosan ki kellene kényszeríteni. Annak egy nép adott kulturális, környezeti és történelmi hagyományaiból kell fakadnia, különben zsarnokságba zuhan.

Bates friss értelmezése a 3. könyv olvasásának újszerű megközelítéseire támaszkodik -- amelyet létfontosságúnak tart Arisztotelész egész Politikájának megértéséhez. A művet az eredeti görög nyelven és fordításban is vizsgálva foglalkozik a történelmi Arisztotelész és a posztulált Arisztotelész, a szöveg műfaji és szerkezeti felépítése, valamint a mű elméleti és dialogikus jellege közötti kérdésekkel. Arisztotelész retorikai stratégiáit bemutatva Bates megmutatja, hogy a 3. könyv nem egyszerűen egy traktátus, hanem párbeszédek sorozata, amelyek a demokratikus uralom árnyalt védelmét fejlesztik ki.

Bates Arisztotelész munkásságának közérthető és hűséges kifejtése megerősíti, hogy a filozófus tanításai nem pusztán történelmi jelentőségűek, hanem közvetlenül a liberális demokrácia jelenlegi önértelmezési válságához szólnak.