An Analysis of Aristotle's Nicomachean Ethics
Arisztotelész, Platón tanítványa, Kr. e.
350-ben, a rendkívüli szellemi fejlődés korában írta a Nikomachos etikáját. Több mint két évezreddel később az erény, az értelem és a végső emberi jó alapos feltárása még mindig a nyugati civilizáció középpontjában álló értékek alapját képezi.
Arisztotelész szerint a legfőbb emberi jó az eudaimonia, vagyis a boldogság, amely az erényes cselekvésből fakadó életből származik. Szerinte az olyan erényeket, mint az igazságosság, a mértékletesség és a gyakorlati bölcsesség, nem lehet egyszerűen tanítani, hanem idővel, az erényes szokások ápolásával kell kifejleszteni, ami a gyakorlati bölcsesség alkalmazásával és az emberi viselkedés szélsőségei közötti kívánatos középút felismerésével fejleszthető.
