Arisztotelész oxfordi kézikönyve

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 7 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The Oxford Handbook of Aristotle

Könyv tartalma:

Az Oxford Handbook of Aristoteles tükrözi az arisztotelészi tanulmányok élénk nemzetközi jellegét, hiszen a szerzők az Egyesült Királyságból, az Egyesült Államokból, Németországból, Franciaországból, Svájcból, Olaszországból, Kanadából és Japánból származnak; és - megfelelő módon - az Oxfordi Egyetemről származó szerzők túlsúlyban vannak, amely évszázadok óta az arisztotelészi tanulmányok egyik központja.

A kötet egyformán tükrözi az arisztotelészi tanulmányok mai széles spektrumát: ez a tevékenység az elsődlegesen textuális és filológiai tevékenységtől a széles értelemben vett arisztotelészi témáknak a szűk szöveghűségtől független, kortárs problémákra való alkalmazásáig terjed. E szélsőségek között található az arisztotelészi tudományosság magja, ahogyan azt ma gyakorolják, és ahogyan azt ez a kézikönyv elsősorban képviseli: a szöveges exegézis és kritika.

Még ezen a szűkebb értelemben vett alaptevékenységen belül is a törekvések gazdag skálájának lehetünk tanúi: egyes tudósok elsősorban Arisztotelészt a saját filozófiai környezetében igyekeznek megérteni, mások pedig inkább arra törekednek, hogy Arisztotelészt közvetlen párbeszédbe hozzák a kortárs filozófusokkal és azok mai problémáival. E vállalkozások egyike sem meríti ki a területet. Épp ellenkezőleg, a kortárs arisztotelészi színtér egyik legörvendetesebb és legélénkítőbb vonása éppen az a kölcsönös megtermékenyítés, amelyet ezek a kölcsönösen hasznos és egymást kiegészítő tevékenységek nyújtanak egymásnak.

A kötet, amelyet a szerkesztő bevezetője Arisztotelész életébe és műveibe vezet be, az arisztotelészi filozófia és szellemi vizsgálódás főbb területeit öleli fel: etika, metafizika, politika, logika, nyelv, pszichológia, retorika, poétika, teológia, fizikai és biológiai vizsgálat, valamint filozófiai módszer. A könyv sajátos módon visszafelé és előre is tekint: két fejezetben Arisztotelész korábbi filozófusokkal foglalkozik, akik meghatározónak bizonyultak saját irányzatai és módszerei szempontjából, három másik fejezet pedig Arisztotelész filozófiájának hosszú utóéletét mutatja be a késő antikvitásban, az iszlám világban és a latin Nyugaton.