Arizona háborús városa: Flagstaff, a navahói lőszerraktár és a II. világháború

Olvasói vélemények

A könyv Flagstaff és a Navajo Ordnance Depot történelmi összefüggéseit vizsgálja a második világháború alatt, összekapcsolva a helyi történelmet az indián kultúra és a katonai szerepvállalás szélesebb témáival. Alapos kutatásai és lebilincselő történetmesélése miatt általánosságban jó fogadtatásban részesült.

⬤ Jól megírt és kutatott, lenyűgöző betekintést nyújt a helyi történelembe és a második világháború hatásaiba
⬤ könnyen olvasható
⬤ tele érdekes történetekkel és tényekkel
⬤ lebilincselő társadalomtörténetet kínál
⬤ a második világháború és az amerikai őslakosok kultúrája iránt érdeklődők számára is vonzó.

Néhány olvasó számára kihívást jelent a tudományos írásmódja miatt, mivel a szerzője nem egy hagyományos író, hanem egy történész. Nem kronologikus történelmi referenciaként van felépítve, ami néhány olvasót összezavarhat.

(12 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Arizona's War Town: Flagstaff, Navajo Ordnance Depot, and World War II

Könyv tartalma:

Kevés amerikai várost hagyott érintetlenül a II. világháború, még az ország távoli sarkaiban lévő városokat is. Ebben a korszakban a szövetségi kormány örökre megváltoztatta sok észak-rizonai lakos életét a U. S. Army lőszerraktárának megépítésével Bellemontban, Flagstafftól tíz mérföldre nyugatra. John Westerlund most elmeséli, hogy a háborús erőfeszítéseknek ez a láncszeme hogyan jelentett fordulópontot Flagstaff történetében. Az 1941 és 1943 között épült mindössze tizenhat lőszerraktár egyike, a Navajo Ordnance Depot jelentősen hozzájárult a város gyors növekedéséhez a háborús évek alatt, mivel jelentős társadalmi, kulturális és gazdasági változásokat hozott a régió számára.

A ponderosa fenyőerdőben található Volunteer Prairie nevű tisztás megfelelt a hadsereg lőszerraktárra vonatkozó kritériumainak - nyílt terep, hűvös éghajlat, bőséges víz és a vasút közelsége -, és eléggé belterületen volt ahhoz, hogy biztonságban legyen a part menti invázió veszélyétől. A 800 lőszerbunkerből álló, egyenként 2000 négyzetméteres ház méretű lőszerraktár megépítéséhez 8000 munkásra volt szükség, és Flagstaff egyik napról a másikra virágzó várossá vált, mivel az építőmunkások és családjaik a közeli indián rezervátumokból, valamint a Középnyugatról és Délről is özönlöttek ide. Több mint kétezer állandó alkalmazottat tartottak meg, ami nagyobb létszámot jelentett, mint Flagstaff háború előtti teljes foglalkoztatási listája.

Ahogy Westerlund a háborús Flagstaffról készített portréja mutatja, a jólét nem várt következményekkel járt: A kereskedők az egész városra kiterjedő sztrájkot hirdettek, hogy tiltakozzanak a kialakuló szakszervezeti tevékenység ellen; a fiatalkori bűnözés drámaian megnőtt; a flagstaffi nők soha nem látott számban léptek be a munkaerőpiacra, megváltoztatva a helyi erkölcsöket és a saját jövőre vonatkozó terveiket; eközben tengerészek és tengerészgyalogosok százai érkeztek az Arizonai Állami Tanárképző Főiskolára, hogy részt vegyenek a haditengerészet "V-12" programjában. Akár arról számol be, hogy a 3500 navahó és hopi alkalmazottnak milyen nehéz volt a rezervátumon kívüli élethez alkalmazkodnia, akár a városlakók panaszairól, hogy a munkaerőhiány enyhítésére a lerakatba áthelyezett osztrák hadifoglyokkal túl jól bántak, Westerlund megmutatja, hogy a létesítmény építése és fenntartása sokkal több volt, mint katonai ügy.

A Navajo Ordnance Depot működőképes maradt a koreai, a vietnami és a Perzsa-öbölbeli háborúk támogatására, és ma Camp Navajo több ezer deaktivált ICBM-motor tárolására szolgál. A korai idők elbeszélésében azonban Westerlund ügyesen ötvözte a társadalom- és a hadtörténelmet, hogy szemléletesen ábrázolja nemcsak egy város átmeneti éveit, hanem a katonai terjeszkedés hatását is az amerikai nyugat gazdasági és közösségi fejlődésére.