Imagining Arcadia in Renaissance Romance
Theokritosz idilljeitől James Cameron Avatarjáig Árkádia tartósan jelen van a világkultúrában, és a kreatív inspiráció állandó forrása. Miért gyakorol még mindig ilyen erős vonzerőt Árkádia a képzeletre? Ez a könyv arra ad választ, hogy a XVI.
századi Európában drámai változás következett be Árkádia képzeletében. Az Árkádia hagyományos elképzelései összeütköztek és összeolvadtak a romantikával, a prózai regény új, kísérleti formájával, létrehozva a változás és átalakulás hibrid, dinamikus világát. Az Imagining Arcadia in Renaissance Romance (Árkádia képzelete a reneszánsz romantikában) című kötet a fikciós funkció és a világteremtés kérdéseit helyezi előtérbe az általános besorolással szemben, és öt, kanonikus XVI.
századi szövegben elemzi a romantika katalizátor szerepét Árkádia újrateremtésében: Sannazaro Arcadia; Montemayor La Diana; Cervantes La Galatea; Sidney Arcadia; és Lope de Vega Arcadia című művében. Collins elemzései az e művekben újraértelmezett Árkádiáról megvilágítják a fiktív világba való időszerű betörések és a művészet időtlensége közötti kölcsönhatást, kiemelve a szabadság, az identitásképzés, a szubjektivitás és az önformálás, a nyilvános és a privát tevékenység kereszteződésének, valamint a halandósággal való bűvölet kérdéseit.
Ez a könyv a spanyol irodalomnak a kora újkori irodalomtörténetben való alulreprezentáltságával foglalkozik, különös tekintettel a spanyolok gazdag hozzájárulására a pasztorálhoz és a nyugati fikció idealizálásához. A Cervantesről és Sidney-ről szóló kísérő fejezetek az angol-spanyol összehasonlító irodalomtudomány növekvő területét egészítik ki, míg a könyv összehasonlító és transznacionális megközelítése a nemzeti irodalmi hagyományok határain túlra is kiterjeszti a pásztoréletről szóló vitát.
A könyv e fiktív világok innovatív megközelítése új megvilágításba helyezi Árkádia tartós jelenlétét a mai kollektív képzeletben.