Arnold Wesker: Wesker: Töredékek és víziók

Eredeti címe:

Arnold Wesker: Fragments and Visions

Könyv tartalma:

Ez az új gyűjtemény jelentős mértékben bővíti az e fontos drámaíróról szóló tudományos anyagot. Ez az első tanulmány Wesker teljes munkásságáról, és új érdeklődésre tarthat számot a háború utáni brit színházművészet e részben elfeledett kulcsfigurája iránt.

Wesker munkásságának új tanulmánya már régóta esedékes. A szerkesztők a terület elismert tudósai, akik a brit színházzal kapcsolatos publikációkban már többször publikáltak. A közreműködők lenyűgöző listáján a háború utáni színház fontos tudósai - köztük John Bull és Chris Megson - mellett olyan gyakorlati szakemberek is szerepelnek, mint Edward Bond és Pamela Howard, akik szakmai meglátásaikkal járulnak hozzá a könyvhöz.

Arnold Weskert a sajtó a brit dráma „egyik nagy elfeledettjeként” méltatta, amikor 2016 áprilisában elhunyt. Az 1960-as évek Nagy-Britanniájának kultúrpolitikájában való meghatározó szerepvállalása és nemzetközi karrierje ellenére Wesker drámairodalmi munkásságának csupán töredékét szokták tanulmányozni. Még mindig úgy emlékeznek rá, és úgy tárgyalják, mint a Trilógia szerzőjére, három 1958-60 között színre vitt darabjára, amelyek nem tükrözik későbbi munkásságának merész esztétikáját, és ezáltal fenntartják a naturalista drámaíróról alkotott téves képet.

Ez a fontos új könyv a drámaíró közelmúltbeli kritikai elhanyagoltságát kívánja orvosolni, a már létező tanulmányokra építve, valamint új meglátásokat és perspektívákat bemutatva. Először vizsgálja meg Wesker teljes munkásságát, beleértve néhány nem drámai művét is, és különböző nézőpontokból vizsgálja azt. Ezek közé tartozik Wesker európai fogadtatása, zsidósága, valamint a politikához és a közösséghez való viszonya. Jelentős mértékben felhasználja az Arnold Wesker-archívum anyagát, amelyet a Harry Ransom Humanities Research Center (Harry Ransom Humán Tudományok Kutatóközpontja, University of Texas at Austin, USA) őriz.

A kötetben fejezetek foglalkoznak Wesker nőkkel kapcsolatos ábrázolásával és a nőkhöz való viszonyával, zsidó származásához és identitásához fűződő viszonyával, valamint a 42-es Központ létrehozásában játszott szerepével, miután 1959-ben az Aldermaston Marchban való részvétele miatt bebörtönözték. A Centre 42 eredetileg egy vándorló fesztivál volt, amelynek célja az volt, hogy a művészetet és a kultúrát Londonból Nagy-Britannia más munkásvárosaiba is eljuttassa, és az 1960-as Szakszervezeti Kongresszus 42. számú határozata alapján jött létre, amely a művészet fontosságáról szólt a közösségben.

A kötet leginkább a háború utáni brit színházzal foglalkozó tudósok és kutatók, valamint a színházat és drámát oktatók érdeklődésére tarthat számot. A könyv a hallgatók és a posztgraduális képzésben részt vevő hallgatók számára is hozzáférhető. A könyv tankönyvek és olvasmánylisták számára is alkalmas lehet.

Wesker jelentősége az 1950-es és 1960-as évek brit színháztörténetében azt jelenti, hogy a könyv a tájékozott nagyközönség körében is olvasókra találhat.