Arrow lehetetlenségi tétele a gyakorlatban: Arrow lehetetlenségi tétele milyen mértékben jelent problémát a Voti gyakorlati alkalmazása szempontjából?

Eredeti címe:

Arrow's Impossibility Theorem in Practice: To what Extent does Arrow's Impossibility Theorem Constitute an Issue for the Practical Application of Voti

Könyv tartalma:

Szemináriumi dolgozat a következő tárgyból: Politika - Nemzetközi politika - Általános és elméletek, évfolyam: 1,7, Bayreuthi Egyetem, nyelv: Bayreuth, 2018, tantárgy: Politika - Nemzetközi politika - Általános és elméletek, osztályzat: 1,7: English, abstract: Egy egész társadalom preferenciáinak kumulatív sorrendjének pontos kiszámítása sok egyén preferenciáinak összesített sorrendjeként természetszerűleg egyszerűsítené a demokratikus döntéshozatali folyamatokat. A társadalmi preferenciasorrend azonban függ az egyéni preferenciasorrendek összesítésére használt konkrét eljárástól vagy szavazási szabálytól.

Ez azt jelenti, hogy különböző szavazási szabályok különböző társadalmi preferenciasorrendekhez vezethetnek ugyanazon egyéni preferenciasorrendek mellett. Ez a kérdés felveti azt a kérdést, hogy a különböző lehetséges eredmények közül melyik a legjogosabb, és ennek következtében melyik szavazási szabályt kell alkalmazni. Arrow úgy próbált választ adni ezekre a kérdésekre, hogy azt követelte meg, hogy a szavazási szabályok megfeleljenek a demokratikusan kívánatos tulajdonságok egy bizonyos halmazának - ezeket axiómáknak vagy feltételeknek nevezik.

Az a szavazási szabály, amelyik sikeresen teljesíti az összes feltételt, demokratikusan legitimnek tekinthető. A felmerülő probléma az, hogy egyetlen szavazási szabály sem tud egyszerre minden feltételnek megfelelni.

Ennek a lehetetlenségi tételnek a kirívó előzetes következtetése némiképp komor: a demokratikus szavazási eljárásokba vetett hitünk talán teljesen téves. E tanulmány célja annak megállapítása, hogy ennek a lehetetlenségi tételnek a következményei tényleges problémát jelentenek-e a preferencia-összevonás - vagy szavazás - gyakorlati alkalmazása szempontjából egy demokratikus politikai rendszerben.

Miután érvelünk amellett, hogy a lehetetlenség bizonyos kitérései a legtöbb esetben gyakorlatilag igazolhatóak, a dolgozat arra a következtetésre jut, hogy a lehetetlenség csak elhanyagolható számú forgatókönyv esetében releváns. Ebből arra következtet, hogy a legtöbb esetben Arrow lehetetlenségi tétele, bár elméletileg releváns, nem jelent mélyreható problémát a demokratikus politikai rendszerben alkalmazott szavazási eljárások szempontjából.