Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Történelmileg a tájképművészet nagy része megerősítette az olyan bináris felosztásokat, mint a kívül-belül, a szubjektum-tárgy és a kultúra-természet, így egy összetett hálózatot olyan díszletté redukált, amely megerősíti az emberi hatalom érzését a természet felett, sajátos kulturális értékeket kényszerít rá, és/vagy ellenőrzést követel vagy gyakorol.
Ugyanakkor vannak olyan művészek is, akik alternatívákat dolgoztak ki az őket körülvevő világ hagyományos ábrázolásával szemben, a tájat arra használják, hogy részt vegyenek a földben, aktívan részt vegyenek annak látványában és szemlélésében. A könyvben tárgyalt művészet a tájat inkább elkötelezettségként, mint távolságtartó megfigyelésként mutatja be, és ezzel a földhöz való tartozás és ezáltal a föld iránti felelősség fokozott érzését ösztönzi.
