Artemisia

Olvasói vélemények

Anna Banti „Artemisia” című regényének kritikái megosztott fogadtatásról árulkodnak, kiemelve annak irodalmi mélységét és kihívásait egyaránt. Míg egyes olvasók dicsérik a költői és introspektív minőséget, mások csalódottságuknak adnak hangot a mű bonyolultsága és a szerző narratív döntései miatt. A regény a 17. századi festőnő, Artemisia Gentileschi életét fonja össze a szerző életével, és a női identitás és a művészi küzdelem témáira reflektál.

⬤ Mélyen megírt és megindító elbeszélés, amely a fikciót és a történelmet összefonja.
⬤ Kreatív és költői stílus, amely különösen a művészet és az önvizsgálat iránt érdeklődők számára vonzó.
⬤ Egyedülálló betekintést nyújt Artemisia életébe és küzdelmébe, amelyet női művészként egy férfiak által dominált társadalomban folytatott.
⬤ Egyes olvasók értékelik a modernista megközelítést és az általa nyújtott érzelmi mélységet.

⬤ Nehéznek és sűrűnek tartják, és jelentős erőfeszítést igényel, hogy teljes mértékben foglalkozzanak vele.
⬤ Kritizálják, hogy inkább a szerző személyes reflexióiról szól, mint magáról Artemisiáról.
⬤ Egyes kritikák rossz írói és elbeszélői szerkezetet említenek, ami zavart okoz.
⬤ Nem biztos, hogy azoknak tetszeni fog, akik egy egyszerű történelmi beszámolót keresnek.

(12 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Artemisia Gentileschi 1598-ban született, egy nagyra becsült festő lányaként, Nápolyban tanított művészetet, és a római és bibliai történelem nagy nőalakjait festette meg. Nem tudott sem írni, sem olvasni, és egy nyilvános nemi erőszakkal kapcsolatos per megrágalmazott áldozata volt, apja elutasította, később pedig férje is elhagyta.

Mindazonáltal a modern korban az egyik első nő volt, aki munkájával és tetteivel kiállt a nők azon joga mellett, hogy tehetségüknek megfelelő és a férfiakkal egyenrangú karriert űzzenek. A kötetet Susan Sontag, az ünnepelt kritikus és írónő új bevezetője teszi teljessé. Anna Banti, írói álnevén Lucia Lopresti 1895-ben született Firenzében.

Művészettörténésznek tanult, majd az 1930-as években fordult a regények, elbeszélések és önéletrajzi próza felé. Az 1947-ben megjelent második regénye, az Artemisia a legelismertebb a hosszú élete során megjelent tizenhat szépirodalmi műve közül, és a huszadik századi olasz irodalom klasszikusának számít.

Utolsó, gyötrelmes vallomásos regénye, az Egy szúrós kiáltás ( Un grido lacerante ) 1981-ben jelent meg. Banti művészeti kritikákat és monográfiákat is írt festőkről (Lorenzo Lotto, Fra Angelico, Vel zquez, Monet), irodalomkritikákat és filmkritikákat, valamint lefordította Thackery, Colette, Alain Fournier és Virginia Woolf regényeit.

Ronchi di Massában (Toszkána) halt meg 1985-ben.