Áruló művészet

Olvasói vélemények

A könyv a fordítás és a költészet átgondolt elemzését nyújtja, és az irodalmi témákba való bepillantást, valamint a lebilincselő írásmódját dicsérik.

Gyönyörűen megírt, éleslátó fordításelemzés, lebilincselő és szellemes olvasmány, társalgási stílus, közérthető irodalomkritika.

Egyik sem szerepel kifejezetten a recenziókban.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

A Treacherous Art

Könyv tartalma:

Ezek a darabok egy állandó esszé- és kritikasorozatból kerültek ki, amelyet a még mindig korai századvégen publikáltam. Ez volt az az időszak, amikor verseket fordítottam, de nem annyira konkrét fordítási "projektként", hanem a versírás kiterjesztéseként. És mint a költészet olvasásának interaktív eszköze.

A lefordított költészetről szóló próza megírásának indíttatása felfedező jellegű volt, nem didaktikus. Ebben az időszakban végül három fordításgyűjteményt adtam ki három nagyon különböző kulturális korszakból. 2012-ben Luxorius, egy Kr. u. hatodik századi latin epigrammista 91 fennmaradt versét, amely a vandálok által megszállt Észak-Afrikában íródott a sötét középkor hajnalán. Ebből egy többéves, Martialban való elmélyülés következett, amely egy jó nagyszabású, 2018-as válogatásban csúcsosodott ki. És ezzel párhuzamosan, a hetvenes évek végén egy kiskötetemmel kezdődően Rilke fordításával foglalkoztam, végül 2020-ban egy terjedelmes válogatást adtam ki.

Boldogan és produktívan lehet verset írni túl sok elmélet nélkül. Valójában, legalábbis a mi korunk gondolkodásában, a legjobb versek nem az elméletből, hanem a szükségből fakadnak. Még a sikeres formalisták is a formát használják eszközként, nem pedig inspirációként. De amikor azon kapjuk magunkat, hogy költészetet akarunk költészetre fordítani, akkor egy anarchikus, feltérképezetlen tájban is találhatjuk magunkat, a nyelvek közötti ködben sziklaszirteken navigálva. A bevált klasszikusok fordításakor a "ne árts" nem szempont. De a "ne csinálj semmi hülyeséget" elsődleges irányelv. Minden más szabály ebből ered. A "fordítói rendőrség" létezik, de nem annyira kell tőlük félni, mint inkább a belső Gestapótól. Így aztán sok ilyen darab az önmagammal folytatott engedélyezési tárgyalásokra szolgált. Némelyik többszöri megkeresés a fenti költőknél többszöri megnézésért. De valahonnan az évek során Catullus is folyton felbukkant. Üdvözöltem és újra-üdvözöltem ezeket a látogatásokat. (Art Beck)